Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

10. À hadseregben szolgáló jobbágyok, amíg katonáskodnak, mindenféle közteher alól mentesek. Azoknak özvegyei, kik a hadseregben akár fegyverrel, akár természetes halállal haltak meg, míg a férjük nevét viselik, minden közteher alól mentesek. Későn jöttek ezek a rendelkezések. A nép már szétszéledőben volt, a nemesség pedig megérezte, hogy a kilátásba helyezett intézkedések az ő társadalmi kiváltságait veszélyeztetik, s erre nagyon könnyű lett a nemességet Károlyi Sándornak, az elpártolt kuruc generálisnak ígéretekkel és összegekkel a felkelésből kivonni. Vannak történészek, akik megállapítják, hogy a jobbágyságra nemzetiségi különbség nélkül olyan sors következett a szabadságharc után, mely sokban hasonlatos volt a Dózsa-féle felkelés leveréséhez. Csak az volt itt a különbség, hogy amíg ott a magyarság hajtotta végre öngyilkos módon a maga mészárlását, itt már idegen uralom végezte ezt a műveletet. Tehát a gyarmati sors, az osztrák egyeduralmi helyzet a különbség a szabadságharc likvidálásában. Rákóczi szabadságharcában a középdunamedencei öncélúság nagyvonalú kísérlete lángolt fel, és bukott el. Ez az öncélúsági kísérlet a szabadságharc után a parasztmozgalmakba tolódott, és új szociális tartalmakkal töltekezett. A kor már időszerűtlennek bélyegezte a jobbágyság középkori kizsákmányolását, s a modern nemzeti fejlődés érdekében mindenütt lazította kötöttségeit. A nagy fiziokrata elvek dicsőségben' és fényességben ragyogtak Európa nyugatán. Az elveket Mária Terézia így értelmezte: „a juhot etetni kell, ha nyírni akarjuk, s az alattvalónak bizonyos jólétre kell emelkednie, hogy adót és katonát szolgáltasson". De azután kényszerítő körülmény volt az is, hogy az egész Közép-Dunamedencében a parasztfelkelések egész sora lángolt fel Rákóczi után. Magyar, román, szerb, szlovák és rutén parasztok állandóan várták, hogy valaki újra megszervezi és nagyvonalú ellenállásba gyűjti össze őket. Rákóczit és Bercsényit még sokáig visszavárták. Nyilvánvalóvá lett, hogy a közép-dunamedencei öncélú egység előbb-utóbb újra kirobban és fellángol még. r,!