Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

mint amilyenné fejlődött a magyar szabadságharc leverése után, abban egy kissé Európa is felelős. A magyar szabadságharcban egy alsó és felső gazdasági és politikai irány futott párhuzamosan, majd fordult egymással szembe. A harc tömegeit jobbágyok alkották. Maga II. Rákóczi Ferenc írta Emlékezéseiben, hogy a seregek zömét magyar reformátusok tették. De nagy számban harcoltak seregeiben szlovák, rutén és román jobbágyok. A szabadságharc ügye, melyet II. Rákóczi Ferenc szervezett, elsőrendű középdunamedencei ügy volt, az egész medence felsorakozott erre a nagy küzdelemre. A felső gazdasági és politikai irány a nemesség gazdasági leromlása és politikai kiszolgáltatottsága volt az osztráknémeteknek. A gyarmati sors, melyet az osztrák egyeduralom létesített, tökéletes volt tehát, gyarmati ellenállásba kényszerített horizontálisan minden nemzetiséget, vertikálisan pedig az urakat és a népet. Valóban Közép-Dunamedence állott szemben szabadságharcában az osztrák gyarmatosító elnyomással. De nagy volt a baj, hogy a vezető nemesi réteg nem ismerte fel egészen a mozgalom tömegerejének természetét s azokat a feltételeket, amelyekkel a tömegek Rákóczi mellett megtarthatók voltak. A jobbágyság állapotát s azokat a gazdasági és emberi kényszerűségeket, amelyek ezt az osztályt a szabadságharcba sodorták, nem vették elég komolyan. Vak Bottyán és Károlyi Sándor elhatározták, illetőleg kimondották ugyan, hogy ,,sok nyomorúság után a parasztság is konzultáltassék az egész országban és praescribáltassék (előírassék) valamely metódus szolgáltatásukban és adózásukban", de ennek idejében megtételét a nemesi vezetés elodázta. A nép, mely a harcokban körülbelül 80.000 lelket vesztett, lassan kiábrándult, csalódott a vezetésben. Mikor Rákóczi felismerte ezt, már késő volt. A trencséni csata után Sárospatakon rendeletet intéz a vármegyékhez. A rendelet 9. és 10. pontja így hangzik: 9. Mindazok a jobbágyok, kik a hadseregben a jelen háború végéig állandóan és hűségesen szolgálnak s kiskorú gyermekekkel távozni akarnak a földesúri telekről, a földesúri hatalom alól felszabadíttatnak és örök és feltétlen szabadságot nyernek, s lakóhelyeik a hajdú városok módjára külön kiváltságokban fognak részesülni, melyekről a fejedelem fog gondoskodni. 60