Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

pedig a nyugati, osztrák-habsburg erő nyomása alá helye ződött. S ez alól éppoly kevéssé bírt szabadulni, mint amikor két erő között kereste az öncélúsága felé visszavezető utakat. Most már csak az a kérdés, hogy miért mozdítja el történetszemléletünk a határköveket? Azért mozdítja el, mert a törökelleni küzdelemben ott látja a közjogi értelemben vett magyar királyt, a Habsburg-uralkodót. Ebből magátólértődőnek tűnik előtte, hogy magyar király csak felszabadíthatja országát. Az már nem lényeges kérdés, hogy milyen célok érdekében szabadítja fel. A szociológiai szemlélet viszont nem tarthat lényegeseknek formális szempontokat, gazdasági és társadalmi lényeget keres, s szerintük igazodik. Van még egy másik momentum is, amely tévedésekre vezet. A török és osztrák ellenerők számtalan felkelést és szabadságharcot váltottak ki a magyarban. Ezeket a szabadságharcokat csak úgy vívhatta, hogy kiválasztotta azokat a helyzeteket, amikor a két imperialista ellenfél, a török és az osztrák lekötötte egymás erejét. Ha a török került szorult helyzetbe, akkor a magyar ellenállás a török ellen indult meg, a nélkül, hogy ezt osztrák oldalon segítségnek könyvelhették volna. Ha a török szorongatta az osztrákot, akkor a magyarság ennek leküzdésével kereste elvesztett szabadságát. Sokszor elég volt az alkalmas helyzet passzív kialakulása, elég volt az a lehetőség, hogy a két nagy erő megmozdulhat egymás ellen, s a magyar ellenállás máris mozdult egyik vagy másik irányba. Ezt a két ellen közt egy hazáért folytatott folytonos küzdelmet Thököly zárja le. Az ő szabadságharca próbálja utoljára kihasználni a magyar ügy felemelésére a két nagyhatalom egymásközti ellentéteit. Igen ám, de a török kiűzése után van még egy szabadságharc, II. Rákóczi Ferencé, amely nagyon hasonlít Thökölyéhez és az erdélyi fejedelmekéhez. Ez a szabadságharc azonban már merőben változott lehetőségek között folyik, ekkor már teljesen megváltozott a Közép-Dunamedence erőtere. Ekkor már nem „két ellen közt egy hazáért" állapotban van a magyar, hanem egyetlen imperializmussal, mégpedig a habsburgi osztrák-német imperializmussal áll szemben! És ez rettenetesen nagy különbség Thököly harcához és az egész kor szabadságküzdel55