Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt

meihez képest! Mivel azonban ezt is fejedelmi sarj vezeti, és ezt is kurucok harcolják, a történetírás előtt úgy tűnik fel, hogy a szatmári béke fejez be egy nagy korszakot, a Rákóczi szabadságharcát lezáró béke, holott ez egy teljesen új korszakot vezet be a magyar fejlődésbe, mégpedig azt, amikor a magyarság az osztrák-német imperializmus egyeduralma alá került a török kiűzése folytán. A Rákóczi-felkelés tehát nem vég, hanem kezdet. Sajnos, ennek a kezdetnek hosszú ideig nincs folytatása, csak a tizénkilencedik század küszöbén folyik tovább a modern magyar szabadságharc ugyanazon célokért, ugyanolyan körülmények között. A magyar köztudatot ezekkel az eseményekkel szemben teljesen szétszakította az osztrák és katolikus oldalra elfogult történetírás és a törökben faji rokonságot értékelő és nem kuruc, hanem csak kuruckodó magyar irányzat. Mindegyik a maga ötvenszázalékos igazára esküszik, és kárhoztatja a másik igaza mögött húzódó ötvenszázalékos elfogultságot. És mindegyik a másik oldal ötvenszázalékos tévedésétől félti a magyart, s a maga féligazságát szeretné teljes igazsággá előléptetni. Szekfü Gyula szemére veti az utóbbi kor magyar történészeinek, hogy nem hadakoztak eléggé a törökben rokont látó „politikai propagandának tudákos történelemfelfogása" ellen. Szekfű szerint ezeknek a történészeknek „egyszerre nem is egy, hanem két népszerűtlen tételt kellett volna kimondaniok: egyik, hogy a török, a mostani barát, az új rokon, tette tönkre háromszázéves háborúval a magyar állam és nemzet egyenes fejlődési vonalát; a másik, ami még népszerűtlenebb, hogy ebben a küzdelemben hosszú időn át, de különösen a XV. században a Habsburg-dinasztia, az osztrák-cseh tartományok, a német birodalom és a pápaság állottak mellettünk. Segítettek, ez bizonyos, bár megsegíteni nem is tudtak, s némelyek közülük nem is akartak". Az idézetnek utolsó mondata jellemző. Szekfű elhanyagolható ténynek tartja, hogy a segítés miként történt, milyen célok és érdekek húzódtak meg a segítés mögött. Gazdasági és társadalmi szemlélet pedig nem számolhat mással, mint a segítés anyagi tényeivel és anyagi következményeivel a magyar élet szempontjából. S ha a gazdasági következmények után visszakeressük ezek hatását a magyar lét szellemi, politikai, kulturális és minden más síkján, akkor olyan kegyetlen gyarmatosítás lesz a végeredmény, amilyen még