Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)
IV. Az osztrák imperializmus egyeduralma alatt
III . AZ OSZTRÁK IMPERIALIZMUS EGYEDURALMA ALATT A társadalomgazdasági és történetszemlélet ellentéte Ha történetírásunkat, gazdasági-társadalmi ismereteinket összevetjük, azt kell tapasztalnunk, hogy a magyar történetírás egészen más eseményeket tart a magyar fejlődés fő tényezőinek, határköveinek, mint amelyek a szociológiai szemléleten keresztül olyanokul kínálkoznak. A legvilágosabban a történetírás korbeosztásánál tűnik ki ez. így a legtöbb történelmi munka a tizenhetedik és tizennyolcadik század között a szatmári békét tekinti választónak és fordulópontnak, mely régi korszakot zár le, és újat nyit a magyar fejlődésben. A gazdaságtörténeti és szociológiai szemlélet viszont úgy látja, hogy evvel a történeti beosztással több mint egy negyed század kerül a tizenhetedikből és tizennyolcadik elejéből egy merőben más korszakhoz. Más szóval: annak a kornak a mezsgyéjét, amely a mohácsi vésszel kezdődik, igazságtalanul kiterjesztik olyan időre is, amikor már nem hatottak a magyar fejlődésben e kor nagy és jellegzetes erői. Az alábbiakból mindez kitűnik majd. A magyar élet a török elleni felszabadító háborúig, amint láttuk, két ellenerő között őrlődött: a török és osztrák imperializmus között. A török kiűzésével azonban nagy változás esett a Közép-Dunamedence erőterében. A medencéből kiszorították a törököt, s ennek nem az lett a következménye, hogy a magyar életet felszabadították a keleti imperializmus hatása alól, hanem az, hogy a középdunamedencei térben az osztrák erő került egyeduralmi helyzetbe az összes ittlakó népek, tehát magyarok, szlovákok, rutének, románok és délszlávok felett. Á medence, mely előbb két, egymással is ellentétes erő nyomása alatt porladozott gazdasági és népi tekintetben, most egyetlen, még54
