Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

rosokat, a tizenhatodik század fordulóján még rendeletet hoznak a tanácsok a szlovákok betelepedésének megtiltására. Rendetlen tömegekben vándorolnak a török és királyi területeken is az úgynevezett vlachok. Ezek román, szlovák, rutén, sőt Szabó István szerint még magyar elemekből is összeverődött pásztornép, erős szlávos jelleggel. A törökök gyakran használják őket előhadakként. Nagyszámú barmaikkal, mint az áradás, vagy mint a leküzdhetetlen sivatagi homok jönnek határokon és birtokokon keresztül, s mikor mindent elözönlötték, és szinte felbomlasztottak, nyomukban megjelenik a török katonaság. Feltartóztathatatlanul húzódnak mindenfelé, eljutnak még a Szudéták vidékére is, sőt vannak adatok arra is, hogy egészen Skandináviáig vándorolnak. Csak a tizenhetedik század vége felé lehet őket letelepíteni, amikor a nomád vándorlásoknak gátat szabnak a kialakult és megszilárdult határok. A rutének is mozgásba jönnek a hegvekről a sík területek felé. A sík vidéket azonban csapatok száguldozzák minduntalan, s a rutének a síkságról csakhamar futnak vissza a hegyek nagyobb nyugalmába és biztonságába. A legnagj'obb tömegben azonban a románok özönlenek be az országba. Szabó István idézi, hogy Geizkoffer Zakariás német főadószedő keresztül-kasul bejárta Erdélyt, jól ismerte egész területét, 1602-ben azt írja egy jelentésében, melyet a kamarának küldött, hogy oláh falu „ezelőtt kevés volt, de most a hegyekben nagy mértékben elszaporodtak, mivel a síkvidék pusztulásával szemben a hegyvidék nagyon megépült". Húzódnak a románok a síkság felé is, de tartósan nem ülnek meg olt. Későbbi korokban érezhető veszélyt alapoznak meg elhelyezkedésükben: elszigetelik az erdélyi és anyaországi magyarságot. Ä német telepek kiterjedésében nagyobb változás nem észlelhető. Biztosan ülnek városaikban, rengeteg kiváltságot élveznek, a magyarság harcait és országszervező erőfeszítéseit mintegy páholyból szemlélik ezekben a nehéz századokban. Ok az első haszonélvezői a medence visszasorvadt gazdasági életének, mivel elsősorban kereskedelmet és ipart űznek. Nem lévén agrárkulíúrájú nép, a kor gazdaságot homlaszSó hatásait csak harmadfokon érzik. .V2