Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

Lehetett-e többet harcolni és lázadni? Alig lehetett. A magyarság a maximális teljesítményen jóval felül hozott áldozatokat, anyagi, vér- és szellemi áldozatokat, hogy a Közép-Dunamedence öncélúságát és szabadságát visszaszerezze. Szinte a lehetetlent kísérelte meg harcaiban. Maroknyira fogyva egy pillanatig sem nyugodott, állandóan a szabadsághoz vezető utakat és lehetőségeket kereste a kétirányú imperializmus ellenében. Az emberi tőke sorsa E kor roppant gazdasági, politikai és katonai eseményeivel kapcsolatban nem elég megállapítani, hogy azok nem maradtak hatás nélkül a Közép-Dunamedence emberi, népességi tartalékaira. Viszont bármennyire is ismerjük a részleteket az emberi tőke pusztulásában, pontos és végérvényes képet felrajzolni teljesen lehetetlen. Talán abban van ennek a magyarázata, hogy a magyar történelemtudomány a kor okozta nemzeti szomorúságban még nem gyűjtött annyi lélekerőt, hogy a valósággal szembenézni képes legyen. A részletek közül tudjuk például, hogy a Dunántúlon Mátyás idejében a lakosság elérte a 900.000 lelket. A török uralom alatt 300.000-re csökkent, a veszteség tehát félmillió egyedül ezen a színmagyar területen. Ez az abszolút csökkenés. De ugyanakkor elveszett a lakosság természetes szaporulata is két és negyedszázados fejlődés alatt. Ezt a természetes szaporulatot Szekfű Gyula 4 millió lélekre becsüli, s ezeket mondja: ,,Egyedül a Dunántúl legkevesebb 4 és félmillió léleknyi veszteséget okozott számunkra a török hódoltság korszaka. A török beavatkozás nélkül a Mátyás-korabeli 4 millióból más népek példája szerint, mi is mint 15—20 milliós nép léphettünk volna be a 18. századnak embervédelmi, embert már csak háborúban pazarló korszakába. S ez a nagy népesség legalább 80—90 százalékban magyar lehetett volna." Erős valószínűséggel rendelkező becslések szerint a török kiűzése után a magyarság lélekszáma 1,200.000 és 1,700.000 között mozgott. S a kort ismerve, meg kell állapítanunk, hogy ez nem is lehetett volna másként. A két irányból ható állandó nyomás és pusztítás teljesen felmorzsolta a magyarság emberi tőkéjét is. 50