Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

hoztak be iparcikkeket, akkor rendszerint szabadalmat nyertek a vámmentes behozatalra. A külföld tehát vámmentes piacot kapott bennünk, főképp az osztrák örökös tartományok ipara és kereskedelme. Mi viszont csak vámok lefizetésével érhettük el a külföldi piacokat. Mivel a vámok képezték a kamara legbiztosabb jövedelemforrásait, a király a harmincad emelésére törekszik. Már szinte I. Ferdinándtól kezdve olyan vámpolitikát alkalmaznak a magyar kivitellel szemben, hogy méltán lehet gyarmatpolitikának nevezni ezt. Az országban szerte harmincadhivatalok működtek a kivitel ellenőrzésére és a kiviteli vám behajtására. Egy harmincadcsoport a Lengyelország felé irányuló kivitelt ellenőrizte, egy az osztrák tartományokba irányulót s egy harmadik a Velence, illetőleg Olaszország felé irányulót. Mivel jövedelemforrás a harmincad, állandóan szabályozzák, emelik. A legrégibb vámtarifát 1536-ból ismerjük. Egy ökör vagy egy ló vámja 40 dénár volt, egy tehén 30 dénár, száz juh 2 forint, száz ökörbőr 2 forint 50 dénár, száz báránybőr 15 dénár, egy vödör bor vámja 1 forint 50 dénár, egy mázsa viasz 50 dénár. 1545-re azonban hatalmas emelést hajtott végre I. Ferdinánd. Prágában kiadta az ú. n. Limitatiót, az első vámtarifát, amely már 300 árura megállapítja a vámtételeket. Itt már az előbbi tarifával szemben 200—300 százalékos emelést találunk. Azok a cikkek, amelyeket a vámtarifa nem sorol fel, értékük 5 százalékát fizetik vámképpen. Ez a tarifa kezdi bevezetni a behozatali vámokat is. S a Limilalió után állandóan következnek új és új harmincadtarifák állandó emelésekkel. Már a vámemelések is nyomasztólag hatottak a magyar kivitelre. A vámemeléseken kívül azonban se szeri, se száma az olyan rendelkezéseknek, amelyek közvetlenül arra irányultak, hogy a magyar kivitelt, főleg pedig az állatkivitelt megnehezítsék. Ausztriában külön hivatalt szerveztek, melynek az volt a feladata, hogy ellenőrizze a Magyarországból jövő állatbehozatalt. Bécsbe csak a pénteki hetivásárokra lehetett magyar marhát felhajtani. A helybeli mészárosok csak a saját szükségleteikre vásárolhattak, továbbeladásra nem. Az eladatlan marhát Bécsből haza kellett hajtani, tovább nem lehetett menni vele az osztrák- vagy a csehtartományok felé. I. Ferdinánd elrendelte, hogy a tovább irányuló marhakereskedelmet Ausztriában csak osztrák keres44