Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

8000 mázsa ezüstöt adtak, a tiszta haszon 76.510 forint volt. 1555-től egy Mandlich nevü augsburgi kereskedő vette át a rezet, mégpedig évente 23.000 mázsát. A sóbányászat is eléggé jövedelmező, ámbár előfordul, hogy Lengyelországból is behoznak darabos kősót. A bányászat visszafejlődésére hatott az a körülmény is, hogy a kamarák, amelyeknek kezeibe tartozott a király tulajaonát képező bányák kezelése, nem nagy gondot fordítottak az üzemek fejlesztésére. Rendszerint bérbeadták az üzemeket idegen vállalkozóknak. Ezt a bérbeadást appaldó-rendszernek nevezték. Ennek következtében a higany- és rézbányák egy-kettőre idegen kezekbe kerültek. A besztercebányai rézkereskedelmet például az olasz ioanelli-család bérelte 1642-től kezdve, s két évtized alatt meghódították az egész bányatermelést. Ilyen jelenséget már az előző korban is láttunk. Közgazdasági hatása az volt ennek a jelenségnek, hogy az itt képzett ipari és kereskedelmi tőke kivándorolt az országból. Az országnak így gyarmati jellege lett. Csak szolgáltatta a tőkét, az ipari és kereskedelmi nyereségeket, s minthogy ezek idegenbe vándoroltak, az ország nem tudott polgáribb erőre kapni. A magyar tőke már ebben a korban is másutt lendítette a polgárosodást, nem a magyar közgazdaságban. Külkereskedelem. Gyarmatosíttatásunk jelei Külkereskedelmünk hullámzása pontos jelzője volt az akkori bel- és külpolitikai viszonyoknak. Ha zavaros volt a politika, a kereskedelem szünetelt, ellenben ha a legkisebb enyhülés mutatkozott a feszültségekben, az áruk azonnal útrakeltek a bel- és külföldi piacok felé. A török terjeszkedése külkereskedelmi szempontból roppant vesz teséget jelentett: elveszett az egész Balkán a magyar külkereskedelem számára. A magyar külkereskedelmet az jellemezte ebben a korban, hogy a kivitelben agrártermeivényekkel és állattal vettünk részt, behozatalunk pedig ipari természetű volt. S volt még egy jellegzetessége, mégpedig az, hogy inkább a kivitel ulán kellett vámot, harmincadot fizetni, mint a behozatal után. Rendi magyarázata volt ennek. Az iparcikkek fogyasztói elsősorban a főnemesek voltak, akik nem fizettek vámot. Ha a városok 43