Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

XI. Új állam születik a medencében

ben vesznek részt a kivitelben, összesen tehát 1 milliárd szlovák korona a külföldön eladott fa és a fatermékek értéke. A táblázatból megtudjuk, hogy a protektorátus és Németország a legnagyobb fogyasztója a szlovák fának, melynek együttesen 84%-át veszik fel. Meglepő a protektorátus nagy, 50%-on felüli részesedése a szlovák fakivitelben. De ugyanakkor, amikor a szlovák fa 53.44%-ig a protektorátusba vándorol 254,518.000 korona értékben, a protektorátus nem tudja Szlovákiával szemben esedékes áruszámlájának félmilliárdos, pontosan 493 milliós tételét kiegyenlíteni! Ez az összeg nagyobb, mint az évi fakivitel egész értéke! Friedrich János mérnök, a „Slovák" című lap egyik gazdasági szakértője, megállapította, hogy a protektorátus e tartozásában a szlovák fa a múlt év végéig 101,700.000 koronával vesz részt. Friedrich ezzel kapcsolatban a következőket állapítja meg: „Ha ez a clearing-tartozás így fog emelkedni, akkor ez azt jelenti majd, hogy aki jövőben Szlovákiából fát visz ki a protektorátusba, a legjobb esetben csak egy év múlva kapja meg a pénzét. De nem szabad elfelejteni, hogy a mi kereskedőink olyan emberek, akik korlátozott tőkével rendelkeznek. Éppen ezért arra kényszerülnek, hogy „kézből-kézbe" bonyolítsák le üzleteiket, hogy forgótőkéjüket azonnal megkaphassák. Mindenki elképzelheti, mily nagyjelentőségű lenne a mi faiparunkra és egyáltalán nemzetgazdaságunkra, ha a protektorátusba befagyott millióinkat azonnal befektethetnők gazdaságunkba. Mennyi gazdasági vitalitás és vállalkozói energia keletkezhetne ezáltal?" A továbbiakban még ezeket a tanulságos megjegyzéseket fűzi fejtegetéséhez. „Bankjaink sem rendelkeznek megfelelő forgótőkével. Olyan helyzetbe jutunk, hogy tovább nem szállíthatunk a protektorátusba. Éppen ezért fakereskedőink ma már csak abban az esetben adnak el a protektorátusba, ha a vételár 50%-át azonnal kifizetik nekik." A valóságban tehát ilyen a szlovák fakivitel. A clearingről szóló fejezetünkben majd nyomon kísérjük ezeknek a befagyott követeléseknek a fejlődését. Itt csak azt állapíthatjuk meg, hogy az adatok alapján a szlovák fakivitel tényleges jelentőségét mélyen a papírforma alá kell szállítani. 1940-ben Szlovákia befagyott követelései már majdnem egymilliárd koronát tettek ki, tehát ugyanannyit, mint 393