Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)
XI. Új állam születik a medencében
nemzet tette, nekünk is elsősorban meg kell indítanunk a harcot a magért. Mindenekelőtt arról kell gondoskodnunk, hogy elég kenyerünk legyen. A mi földműveseink kell hogy annyi kenyérfélét termeljenek, hogy minden körülmények között képesek legyünk az önellátásra. Mindnyájan, akik erre hivatottak vagyunk, mindnyájan, akik közel állunk a faluhoz — agronóm, plébános és tanító — kell hogy segítségére siessünk parasztságunknak. Jó példával kell elöljárnunk, tanítással és kitartó munkával kell a „magért való harcba" vetnünk magunkat. Szlovákia mai területén az 1938—39 gazdasági esztendőben a búza vetésterülete 233.292 hektár volt, a rozsé pedig 157.616 hektár. Ha csak 1 métermázsa emelkedést érnénk el hektáronkint, ami nem is lehetetlen, úgy a kenyérmagvak termését 3909 vagonnal emelhetnénk. További eljárásokkal, mint például a legalkalmasabb fajták kiválasztásával, trágyázással, a legcélszerfbb vetésforgóval stb. még jobban emelhetjük a kenj'érmagvak termelését egészen a minden körülmények között való teljes önellátásig. Reméljük, hogyha parasztságunknak segítő kezet nyujtunk, akkor kitartásával ő is dicsőségesen befejezi majd a mi harcunkat is a magért". Mindezekután azt kell mondanunk hát, hogy a szlovák föld egváltalán nincsen abban a helyzetben, hogy felesleges termeivényeket produkáljon. A szlovák falvak azonban egy ..árut" fölös számban termelnek, s ez a mezőgazdasági munkaerő. A falvakban több a munkáskéz, mint amennyit a szlovák mezőgazdaság foglalkoztatni képes. Mi legyen most már ezekkel a felesleges raiokkal? Régente úgy volt, hogy a déli búzamezők adtak a felesleges munkáskezeknek foglalkoztatást. Ma az a helyzet, hogy egyedül csak a Német-birodalom tudja foglalkoztatni a szlovák munkásokat. Vonatszám mentek hát a szlovák munkások Németországba, mezőgazdasági idénymunkára vagy ipari munkára. A szlovák agrárszociálpolitika ezzel kapcsolatban csak azt tudja ígérni, hogy eljön az idő, amikor a szlovák munkásnak nem kell a kenyerét idegenben megkeresnie. Nagy számban vannak Szlovákiában olyan falvak, amelyek erdős területeiket kiirtják, termőföldekké változtatják, hogy a legszükségesebb kenyérmagvakat megtermeszthessék. A szlovák erdészeti szakértők, mint azt megfelelő fejezetünkben bemutatjuk, valóságos erdőpusztítástól félnek ennek következtében. Csak azt a megjegyzésünket 386