Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

folytonos bel- és külháborúi nemcsak megakadályozták a városi kézműves kultúrának a továbbfejlődését, de itt-ott még vissza is taszították azt a fejlődés útján" — írja Ferenczi Imre egy pompás tanulmányában. Volt ugyan ipari élet a városokban, ez természetes, a végzetes viszont az, hogy az ipari tevékenység nem tudott magasabb szinten kibontakozni. A visszafeudalizálódás itt is mutatkozott, mégpedig abban, hogy a rendi szellem behatolt az ipar szervezeteibe is, a céhekbe és a városokba. A feudális hatás tehát az ipari életet is a maga képére formálta. Alább felsoroljuk az ipari tevékenységeket. A legfontosabb iparág a hadiipar; a zavaros és háborúkkal teli kor teremtette. Az ágyúöntés és fegyverkészítés magas fokra hágott. Talán csak ez az iparág és a vászonszövés az, ahol már magasabb technikai fejlettséggel és szervezettséggel találkozunk. A magyar városok közül főleg Miskolc hadiipara volt fejlett. A miskolci hadikészítményeket még Olaszországban is ismerték. Az ágyúöntés oly tökéletes volt, hogy a török hadsereg nagy szakállasait is magyar mesterek öntötték. 1543 táján forgalomba jönnek a tűzfegyverek, s ezentúl a városok már lőport, ágyúgolyókat és fegyvereket fizetnek hadisarcul. S mivel a háborúság általános, a városoknak állandóan gondoskodni kell ilyen „fizetési eszközökről". De a városok egymás ellen is viselnek háborút, s kell. hogy értsenek e mesterséghez. A történeti gazdaságtan tud még kályhásokról és kocsigyártókról. A fedeles és ruganyos kocsikat Kassa gyártotta nagy tökéletességgel, készítményei eljutottak külföldre is (Olaszországba). Pazar, díszfelvonulásokra alkalmas jármüveket is készítettek Kassán kényes ízléssel. A Duna mellékfolyóinak torkolatánál lévő városokban sekélyjáratú hajókat is építettek nagy tökéletességgel, viszont az olaszok űzték ezt az ipart honunkban is. A hajóépítésre Ausztria nagyon felügyelt. Korlátozták a hajógyártást, a hajók eladását. Minden hajót, amit gyártottak, a „Lämpecheramt" nevű hivatalnak kellett eladni. Ez a hivatal hozta azután forgalomba a vízi jármüveket. Fejlett a vízimalomipar. A molnárok céhei szinte külön renddé alakulnak a királyi kedvezések folytán. I. Ferdinánd például 1550-ben mentesíti a molnárokat a királyi adók alól. Magas tudatosságot látunk a molnároknál már ebben a 39