Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)
X.Magyarország a két háború között
harmincas évek elején. E helyzet alapján egészen magától értődik az a megállapítás, hogy a német gazdasági élet változásai nemcsak hogy érdeklik, hanem közvetlenül érintik is a dunavölgyi közgazdaságot, és így a mi szétszaggatott középdunamedencei közgazdaságunkat is. Ezek után röviden érinteni kell azt az eseményt, amely új közgazdasági rendet alakított ki Németországban. 1933-ban a nemzeti szocializmus átvette a hatalmat. Az ország a gazdasági válság mélypontján volt, óriási munkanélküli tömegekkel. A német aranytartalékok nagyrésze Amerikába vándorolt, az ország az infláció szélén állt, mivel elfogytak a pénzfedezeti érctartalékok, a gazdasági tevékenység állt, és a vállalkozás szünetelt. Ekkor jött Hjalmar Schacht, akinek a nevét mindenki ismeri. Mint a német birodalom pénzügyminisztere, új hitelpolitikát vezetett be. Tétele az volt, hogy nem kell egy márkával több aranvfedezetű hitel sem a válságból való kijutáshoz, teliesen elég az amivel a Német Birodalmi Bank rendelkezik. Elhatározták, ho<?v nagy állami közmunkákat kezdenek. Pénzintézeteket állítottak fel, amelyek megkapták a közmunkák kezelését. Bevezették az ú. n. munkaszerző váltókat, és a vállalkozóknak ezekkel fizettek a közmunkákért. A birodalmi kormány a munkaszerző váltókat egy külön intézetben, a Deutsche Gesellschaft für öffentliche Arbeiten A.-G.-ben helyezte el. A Birodalmi Bank kötelezte magát a váltók leszámítolására. Most már, ha egy vállalkozó például állami utat épített, akkor az állam elsősorban munkaszerző váltóval fizetett neki. Az útépítő vállalkozó evvel a váltóval vehetett nyersanyagot, követ, homokot, cementet, vasat stb. A kőbánva tulajdonosa, a cement- és vasgyáros kénytelen volt elfogadni a munkaszerző váltóval való fizetést, és el is fogadra, mert ő is fizethetett vele. A váltók leszámítolására létesített központi intézetben ugyanis minden vállalkozónak folyószámlát nyitottak. A vállalkozók egymásközti követeléseiket bankszerű fizetéssel, azaz könyvi átírással egyenlítették ki. Mindenkit azonban nem lehetett munkaszerző váltóval kielégíteni. Nem lehetett elsősorban a munkásságot és a hivatalnokokat. Ugyanakkor a vállalkozók kedvét is szegte volna az, ha nem láttak volna üzletükből hasznot. A Birodalmi Bank a váltók mellett mindig kiutalt annyit, amennyi a munkások és vállalkozók díjazására kellett. Evvel a módszerrel csodálatos eredményeket értek el. Az egész közgaz366
