Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

dasági életei kiemelték a gazdasági válság mélységeiből. Németország úgynevezett hitelinflácót hajtott végre, amely­nek titka a sikerbe vetett erős remény. Kiküszöbölte az érc­fedezetű pénzt a forgalomból, s a márka értékét és vásárló­erejét az állam tekintélye garantálta. Igen ám, de Németország ugyanakkor hatalmas mér­tékben függött a világpiacoktól, ahol nem lehetett kiküszö­bölni az aranyfedezetű hitelpénzt, a devizákat. A világpia­con vagv áruval vagy arannyal kellett fizetni. Németország arannyal nem tudott, mert nem volt aranya. Áruval sem 's^n tudott, mert ezt az új rendszert állami rendelések táplálták, s azok nagyobbára katonai természetűek voltak. Németor­szág tehát egy átmeneti korszak után, amely 1933-tól 1938-ig, tehát öt esztendeig tartott, a következő helyzet elé került: 1. vagy elfogadtatja a többi európai állammal is az új rendszert, vagvis a devizakereskedelem leépítését és az áru­forgalom kontingentált rendszerét, vagy 2. minél több államot kerít befolyása alá, amely álla­mok elfoeadják a német külkereskedelembe való beillesz­kedést, tekintet nélkül arra, hogy az űi német közgazdaság kivitele és az odaszállított áruk szolgálják-e az illető álla­mok érdekeit. Az első eset azt jelentette volna, hogy az eurónyi álla­moknak teljesen át kellett volna szervezni termelésüket. Az eddig kiépített közgazdasági kapcsolatok helyébe Németor­szággal kellett volna egyre szorosabb közgazdasági együtt­működésbe lépniök. A mésik lehetőség azt jelentette volna, hosv az ilven kapcsolatok kiépítése nélkül az egyes államok leszállítják belső gazdasági színvonalukat, és a német Gaz­dasási élet szolgálatjára fordítják minden erejüket. Min­denki beláthatja, hogy ilyesmit egyetlen nép sem hajthat végre teljesen önkéntesen és máról holnapra. Németországot viszont szorongatta a rettenetes áru- és nyersanyaghiány. Ebben a helyzetben .megpróbálták ideo­lógiai hatásokkal is kiváltani a megfelelő eredményt. A nagy eszmei export énren akkor érte el tetőpontját, mikor Né­metország már felélte nver^anyagtartalékait, 1938 végén és 1939-ben. De ez az ideclésiai export sem igen hozta meg a kívánt eredménveket. Ekkor Németország gazdasási rend­jének belső feszítő erejétől és megfelelő ideológiától hajtva a legkisebb ellenállás irányában megrepedt, és elöntötte 867

Next

/
Thumbnails
Contents