Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

tömlöcbe vetették. Megszabta a vármegye, hogy hogyan öltözködjék a jobbágy, hogy megfelelő mértékben a nemesektől megkülönböztesse magát. Gyúrta, gyúrta hát kasztokba a népet a nemesség, és törte-törte nemesi partikularizmusokra az országot. Az ország nem is volt egységes terület, hanem úri kiskirályságok laza halmaza, s az élet, sem a népi. sem a gazdasági, nem tudott túláradni ezeken a partikularizmusokon, hogy a medence kitöltésének irányába fejlődjön. A mátyási kor csakhamar magas és fenséges hegycsúcs lett ehhez a korhoz képest, s a magyarság pedig egy folyton lefelé guruló szikla, mely egykor a csúcs legmagasabb pontján állott, s most a visszafeudalizált élet hihetetlen erővel gurítja le a völgybe, feneketlen mélységbe. Pórlázadások a következő esztendőkben voltak: 1571ben a szlavóniai végeken üt ki lázadás. A stubicai és szomszédvári uradalmak jobbágyai először a királyhoz fordulnak segítségért, hogy orvosolja kibírhatatlan helyzetüket. A királyi vizsgálat megindult, 508 paraszt kihallgatása után igazolták a nép követeléseit, de a földesúrnak haja szálát sem görbítették. A parasztok a kegyetlenkedések következtében fellázadtak, mozgalmuk átterjedt Krajnára, sőt Stájerországba. A Tisza vidékén 1570-ben észlelhető mozgolódás, amikor Karácsony György 5000 parasztot gyűjt össze Debrecen körül. Ugyanitt, 1631-ben ismét parasztfelkelés készült Császár Péter vezetése alatt. Császár Péter összeköttetést keresett az egri török basával és I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel. De maga és felkelt népe nagyon jóhiszemű volt. Ha nemest foglyul ejtettek, akkor maguk közé „eskették". Aztán Császár Péter néhány társával bement Kassára „tárgyalni" az ellenséggel. Elfogták őket, és felnégyelték. Mozgalma ekkor átcsapott nyolc északi vármegyére. 1643ban a nógrádmegyei jobbágyok kelnek fel, és olyan szabadok akarnak lenni, mint „Szitlyaországból ki jövetelkor". 1655-ben ismét a délvidéken tör ki lázadás. Az idegen utazók, akik ekkor az országban járnak, megállapítják, hogy országos paraszílázadás van készülőben. A parasztság mozgolódásai adják az erdélyi fejedelmek Ausztria elleni háborúinak is a tömegerejét. A nép szociális forrongása így politikai forrongásba és ellenállásba vezetődik, utoljára II. Rákóczi Ferenc szabadságharcába. 36