Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

szorosító ipar 16,300.000 pengővel indult, és 57,400.000 pengővel zárt. Az ipari fejlődés képét evvel be is fejeztük. Ez a fejlődés számtalan folyamatot indított el a maradék Magyarország belső életében, politikai és társadalmi fejlődésében. E folyamatok pontos kivizsgálása meghaladja feladatunkat. Ezért csak a legnagyobb általánossággal utalunk a következőkre. Az iparosodásra azért is szükség volt, mert a medence felbontása rengeteg embert zsúfolt össze annak közepén, Magyarországon. A Közép-Duna medencéje felé a háború előtt is állandóan áramlott a peremvidékek népe, a szlovákság, ruszinság és románság állandóan gurult a középső területekre. Tudjuk például, hogy a háború előtt mintegy 125.000 erdélyi származású élt a középponti területeken. De hogy a területi változások mennyire fokozták ezt, Erdély esetében eléggé világosan mutatja az, hogy 180.000 erdélyi jött ki Erdélyből az elszakítás után, s telepedett le az anyaországban. Ennek egyenes következménye lett, hogy megnőtt a maradék Magyarország népsűrűsége. ISlO-ben ezeken a területeken csak 64.2 volt a népsűrűség négyzetkilométerenkint, a világháború után a trianoni terület népsűrűsége már 81.1 volt. S ez állandóan emelkedett, amint a kiutasítottak tömegei hatalmas rajokban jöttek. 1920-ban 85.9-re szökött, 1930-ban 93.4-re s 1940-ben pedig már 100.2-re. Ugyanakkor Ausztria népsűrűsége csak 78, Jugoszláviáé 62, Romániáé 67 volt, Franciaországé például csupán 76. A maradék medenceország, Magyarország az iparos államok népsűrűsége felé közeledett, teljesen érthető, hogy minden eszközzel iparosításra törekedett, hogy az ország népességeltartó erejét fokozza. Abban a helyzetben, amikor a medence pereméről űzték el a népességet, s az máshová, mint az anyaországba nem mehetett, ebben a helyzetben szívesen vették volna a környező államok, ha Magyarország megmarad agrárország állapotában. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az agrártermelés alig növekedett a mult század vége óta, megértjük, hogy az agrártermelő helyzetben maradás rettenetes leszegényedést jelentett volna, különösen a megmaradt nagybirtokos rendszer mellett, de még agrárdemokrácia esetén is. Most már azáltal, hogy a maradék medenceország az iparba vezette a rázúdított tömegeket, máshová alig vezethette, tulajdonképen a polgárosodás útjára terelte azokat. A polgárosodás 341