Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

útjára abban az értelemben, amennyiben az ipar a polgárosítás és a demokratizálás legnagyobb érvényesítője. Gazdasági és társadalmi kérdések vizsgálatánál, amenynyire lehet, a jövő lehetőségeket is érinteni kell. Egészen bizonyos, hogy termelőszervezetünk nem maradhat mai állapotában. S a felemás kísérletek sora, melyek termelőrendünk válságát megoldani próbálták Európában, a szocializmus felé mutat. Ez a helyzet nálunk is. Nálunk is keletkeztek mozgalmak, amelyek ha dadogva is, mégis olyan szavakat kerestek, amelyeket nem mertek a szocializmustól átvenni, csak melléje beszéltek a félelem igézetében. Nem lehet vitás, hogv gazdasági fejlődésünk a mai termelő és elsajátító rend ellentmondásainak a megoldása jegyében áll majd. S ha ideérünk, Közép-Dunamedence iparos rétegei, a munkásság csak akkor emelkedik igazán súlyos tényezővé. Sok tekintetben úgy is látszik, hogy a legnagyobb kérdéseket, amelyekről itt szó van, csak ő képes megoldani. Talán ő fogja megoldani a szétrombolt részek szabad és gátlásnélküli integrációját is. Ebben a perspektívában tűnik csak igazán reakciósnak az az ántánt- és kisántánt-politika, amellyel Magyarországot az agrártermelés állapotában szerették volna megtartani. S ebben a perspektívában válik társadalmi haszonná még az a rengeteg egyénileg elsajátított haszon is, amelyei az iparosító lendületben gyárosok és bankárok halmoztak fel. Az elsajátítás lázában nem is álmodtak arról, hogy a KözépDunamedence jövőjének társadalmi alapjait fektették le. 2. 31 eső ffttzflasáf/ Szerkezeti változások Mindenekelőtt azokat a szerkezeti változásokat kell megvizsgálnunk, amelyeket egyrészt a területi csonkítás, másrészt pedig az 1920-as földreform hozott létre a maradékország mezőgazdaságában. Kenéz Béla szerint Magyarországon (a társországok nélkül) a földbirtokmegoszlás a következő képet mutatta a világháborút megelőző évtizedben; 342