Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

ződések a medencéből kikanyarítottak. Ebben a tekintetben is ipari fejlesztésre volt hát szükség, amely a következő képet mutatja: A regyészeti ipar értéke milliókban; 1921 61.2 1931 182.6 1922 69,8 1932 169.4 1923 80.9 1933 178.9 1924 106.7 1934 179.5 1925 131.6 1935 203.1 1926 158.4 1936 234.2 1927 189.6 1937 278.3 1928 200.2 1938 291.7 1929 210.4 1939 367,5 1930 205.9 i^bben az esetben bátran vehetjük a fejlődés kiindulásául az 1921-es esztendőt, s megállapíthatjuk, hogy húsz év alatt kisebb visszaesések után mégis körülbelül hatszáz százalékos emelkedést ért el a vegyészeti ipar. A háború utáni ipari fejlődésre még számtalan adatot lehetne idézni bizonyítékul. Szépen fejlődött például a villamos energia termelése is. 1921-ben az előállított villamos energia értéke 19,600.000 pengő volt, 1939-ben már 156,300.000 pengő. Ennek magyarázata, hogy a közületek rohamosan vették igénybe a villamos energiát, jelenleg 70 százalékuk van bekapcsolva az energiát szolgáltató hálózatokba. A magasfeszültségű vezetékeket országos tervek szerint kezdték építeni a háború után csakhamar. Az agyagipar, valamint a kő- és földipar 1921-ben 30,700.000 pengő termelési értéket ért el, 1939-ben már 133,400.000 pengőre emelkedett. A ruházati ipar 16,600.000 pengővel indult, és 102,200.000 pengővel éri a második világháborúhoz. A faés csontipar értéke 1921-ben 21,500.000 pengő volt, de a második világháború küszöbén már 94,900.000 pengő. A bőr- és szőripar 35,400.000 pengővel kezdte a két háború közti időszakot, és ennek végén 142,900.000 pengőt produkált. A ruházati ipar 16,600.000 pengőről 38,200.00 pengőre emelkedett. A papirosipar 61,900.000 pengővel kezdte és 70,400.000 pengővel zárta ezt a korszakot. Végül a sok340