Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

miiíió pengőt tesz. 1937-ben a maradékország ipari termelése 2,952.4 millió pengőt tett ki, tehát 937.1 millió pengővel, vagyis majd egy milliárd pengővel kevesebbet, mint a középdunamedencei ipar termelése. 1938-ban és 1939-ben már a középdunamedencei integráció útján visszakerült iparok eredményeit is mutatják a statisztikák. Az integráció a következő esztendőben is érvényesült némileg, evvel az ipar is szélesedett, mégpedig oly mértékben, hogy túlhágta a mérsékelten integrált medencei ipar a háborúelőtti teljes medencei ipari értéket. 1940-ben már 4,518.2 millió pengő értéket termelt. A maradékország ipara hatalmasat fejlődött tehát, de mégis a medence egykori területeivel való kiegészülés volt szükséges, hogy elérje azt a szintet, amelyen a medence teljessége idején volt. Jelentékeny iparok maradtak még a medence egységén kívül Dél-Erdélyben és az önálló Szlovákiában, s ezt is figyelembe véve, megállapítható, hogy jelenleg a Közép-Dunamedence ipara jelentékenyen meghaladta a világháború utáni színvonalat. Mivel pedig Szlovákia iparát a csehek inkább leépítették, és Erdélyben sem haladt az ipari fejlődés, a középdunamedencei ipari fejlődést a maradék Magyarország vitte magasabb színvonalra, eddigi iparosító hagyományaihoz hűen. Meg kell jegyezni, hogy Csehszlovákia és Ausztria nem nézték jó szemmel a magyar iparosodást. Pedig a maradék Magyarország, megszabadulva az osztrák-cseh érdekeltségek gyarmatosító hatásaitól, amelyek — miként láttuk — a közös vámterületen jelentékeny mértékben érvényesültek, csupán csak azt az iparosodást fejezte be a Közép-Dunamedence egy maradék részén, amelyet már a világháború előtt is szeretett volna befejezni. Végtelenül érdekes, hogy Ausztria és Csehszlovákia egységfrontban találkoztak a magyar iparosodás ellen a világháború után. Közös érdekeiket, a magyar ipar elnyomását, megpróbálták még egyszer érvényesíteni. Ebben egykori gyarmatosító vágyaikat árulták el. Azután Csehszlovákia vámháborút kezdett Magyarország ellen. Az iparos Csehszlovákiában az agrárok ragadták magukhoz a politikai vezetést, s ezek a magyar agrártermeivényeket a csehszlovákiai piacokról kiszorították. Magyarország erre nem felelhetett mással, csak iparosítással, hogy agrártermelését evvel egyensúlyba hozza a hazai piacokon. Érdekes megfigyelni, hogy amint egy, a Közép-Dunamedencén vagy a Dunavölgyén kívüleső hatalom befolyást 329