Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

sek hazai megoldása határozottan a magyarságot is erősítette volna. Legelsősorban a földreformmal kapcsolatban történt ez így. Körülöttünk a Közép-Duna medencéjébe betört nacionalizmusok mindenütt magyar földet osztottak, magyar földre telepítettek. Ez a tény antitézisként váltotta ki a magyar tudatban, hogy a földreformmal szemben a magyar birtokállomány konzervatív formákban való megőrzese a nemzetmentő ténykedés. Ennek következtében mi is épenhogy csak végrehajtottunk valamiféle földreformot, amolyan stílusgyakorlatot. A magyar parasztság nem emelkedhetett oly értelemben s mértékben tarlópillérré, mint amennyire azzá emelték a medence peremvidékein a friss nacionalizmusok a maguk parasztságait. A külső hatások beleszorították a magyarságot a sérelmek zsákutcájába, s ennek következtében a polilkai vezetőréteg nem fontolta meg eléggé a magyarság új helyzetét, s az alsó rétegek nem fejtettek ki elég politikai erőt a fontos problémák megoldására. A maradékország gazdasági kibontakozása éppen ezért nem az agrárkérdések vonalán indult meg, agrárjellegünk ellenére, hanem az ipari termelés kérdéseinek megoldásán. A parasztságnak csak egymillió holdat osztottunk ki, de iparunkat világszínvonalra fejlesztjük, s mindent behozunk, amit Ausztria gyarmatosítása miatt nem végezhettünk el. A maradékország gazdasági életét tehát mezőgazdasági konzervativizmus és iparosodó lendület jellemzi a két világháború között. Az agrárprobléma csak az iparosítás befejezése után kerül ismét előtérbe, amikor már a nemzet fájdalmaiba egy kissé belenyugodott. Az agrárprobléma előkerülése nem ment simán. Akinek külső erők állandóan bajt és fájdalmat okoznak, annak elmegy a kedve az önsanyargatástól. A maradékországban a Közép-Duna medence szétrombolása elég nagy mértékben uniformizálta a magyar tudatot: figyelmét a nemzeti problémák felé fordította, és elvonta a szociális problémák irányából. Ez az uniformizálás oly nagymérvű lett, hogy már-már odajutottunk: aki szociális igazságot keres, azt a nemzet ellenségének tartják, aki pedig a nemzeti problémákon tartja szemét, az reakcionárius színekben tűnik fel. Ez a hasadás minden területen — így a gazdasági és társadalmi cselekvés síkjain is — késlelteti a helyes tájékozódást és kibontakozást. 325