Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IX. A medence szétszakított részei

Ás emberi tőke sóim Erdéiy gazdasági lerontása az erdélyi emberi tőke sorsát is meghatározta. Az erdélyi magyarság egyre fokozottabban került egzisztenciális válságba. A földet kihúzták lába alól, az ipart és kereskedelmet a románok nacionalizálták, az államszervezetből kiszorították a magyarokat, szinte az állam megalakulásának második napján, a magyarság emberanyaga leszorult, egyre nagyobb méretekben szorult le a társadalom népességeltartó alapjairól és kivándorolt. Az összes leszakított területek közül Erdélyből menekült a legtöbb magyar, számszerint 180.000 az anyaországba. Csehszlovákiából a kimenekült magyarék száma 125.000 volt. Amíg hát a magyarság ritkult a medence leszakított részein, zsúfolódott, közepén. Azután következett a kivándorlás és elvándorlás az emberi tőke sorsaként. Erdélyből is nagy tömegek szakadtak idegenbe. Amikor azután Románia a nagy állammá dagadás és a polgári nyugathoz tartozás kényszere alatt elindult a polgárosodás útján, amikor elindította ehhez mérten iparosodását, akkor Erdély népfeleslege ipari munkásként behúzódott a regáti iparba. A romániai városokban egyre nagyobb magyar tömegek halmozódtak föl ipari proletáři sorban. A kezdetleges keleti román kapitalizmus, amely a jobbágyviszonyokra épült, az értéktöbblet halmozásában az eredeti halmozás formáit érvényesítette, és a kizsákmánj'olásnak olyan módjait alkalmazta, mint a legsötétebb angol korai kapitalizmus idején a szigeti tőkés rendszer a XVIII. században. Ebben a rendszerben pusztult az erdélyi magyarság emberi állománya. A székelységből körülbelül 200.000-es tömeg szóródott széjjel így az ó-királyságban. 3. Délvidék A Délvidéknek Jugoszláviához való csatolásában sok olyan körülményt fedezhetünk fel, amelyet már Erdély és Románia viszonyában is láttunk. A kultúrfokban megmutatkozó különbség itt is hasonló volt. Jugoszlávia nem régen szabadult a török malom alól, a polgárosodás formáit csak 314 ŠÉkÉBĚSĚtĚ