Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IX. A medence szétszakított részei

távolról ismerte. Több tartományában, mint Boszniában és Hercegovinában, de Szerbiában is a jobbágyság még érvényes intézmény volt 1919-ben, a világháború után. Milyen érdekes ellentmondás! A polgári nyugat feudális népeket szabadított a polgárias Közép-Európára! A polgárias KözépDuna medencéjének részeit szintén feudális szerkezetekbe szakították, Csehszlovákiát kivéve. A jugoszláviai földreform adatai között találunk például egyet, amely szerint Boszniában és Hercegovinában 775.233 jobbágyot juttattak földhöz. A jobbágyság intézménye tehát nem volt valami esetlegesség okán tengődő képződmény, amely létét átmentette a XX. század harmadik évtizedére is. Világos most már, hogy Jugoszlávia a medencéből kiszakított területtel kapcsolatban olyan helyzetbe került, mint Románia: a leszakított részek kultúrája nagyon fejlett s magas volt a jugoszláv tartományok kul túrszínvonalához képest. Ezt a szintkülönbséget is meg kellett.szüntetni, nivellálni, hogy a szerb parasztság képes legyen emelkedésre saját államában. Itt is elsősorban a földreformot használták fel arra, hogy céljaikat elérjék. Marko Kosics szerb egyetemi tanár, az újvidéki kereskedelmi kamara főtitkára egy 1928-ban közzétett tanulmányában nyíltan is hirdette, hogy a földreform célja a délvidéki magyarság tönkrelél0'

0. A délvidéki fßld sorsa A délvidéki magyar föld sorsával könnyen tisztába jöhetünk. Kisajátítottak 751.149 hektárnyi területet, és mind szláv telepeseknek és dobrovolyácoknak adták. A földet összesen 74.188 igénylő között osztották ki. Származásukra nézve ezek közül csak 57.194 volt vajdasági szerb és horvát, 16.994 dobrovolyácot és szerbet más vidékről telepítettek le a Vajdaságban. A birtokmaximumot az egyes vidékek szerint különböző módon határozták meg. 521, illetve minden földet egybeszámítva 869 hold volt a legnagyobb meghagyható birtok, de Szlavóniában már lementek 347, illetve 782 holdig. 15