Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IX. A medence szétszakított részei

5,800,000.000 lei volt, 1935-ben már csak 2,200,000.000 lei. A faipar visszaesését közvetlenül az elszakítás okozta. Ez az ipar a Közép-Duna medencéjében talált kizárólagosan piacokat. A határok a piacokat elvágták, és a faipar stagnálásnak és pusztulásnak indult. Az ipari termelés két alapanyagának, a szénnek és a vasnak a termelése 1937-ig nem érte el a háború előtti szintet. A világháború előtt Erdély vastermelése 300.000 tonna. 1920-ban a termelés a százezer tonna alá esik. 1925-re némi emelkedés tapasztalható, de a termelés nem emelkedik a százezer tonna fölé. 1928-ig újabb esés következik be, majd 1930-ig enyhe emelkedést tapasztalunk, de 1932-re majdnem egészen a nullával válik egyenlővé az erdétyi vastermelés. 1934-re az emelkedés a százezer tonnáig ér, végre 1936-ra indul meg nagyobb ütemben a vastermelés. A széntermelés sorsa a vaséhoz hasonló. Erdélyben a világháború előtt a széntermelés a 2,500.000 métermázsa felé közeledett. 1920-ban már kb. 1,300.000-re esett vissza. Ettől kezdve 1927-ig általános emelkedés tapasztalható, amely eléri az 1915-ben kibányászott szén mennyiségét is, sőt némileg túl is emelkedik azon. De 1927 után újabb esés tapasztalható, és 1933-ra ismét azon a színvonalon van az erdélyi szén bányászata, mint 1920-ban. 1933-tól lassú és nehéz fejlődés következik be. 1937-ben még nem emelkedett fel a szén termelése az 1915-ös színvonalra. Az erdélyi ipar teljesen elvesztette a tőkepiacát. Az ipart a Közép-Dunamedenee pénzintézetei táplálták tekével. Különben a román kormányzat hitelpénzpolitikája olyan volt, hogy teljesen elzárta a román pénzforrásokat az erdélyi ipar elől. A román nemzeti bank ugyanis 6%-os visszleszámítolási hitelt adott a román pénzintézeteknek. Óriási támogatást jelentett ez, mert a román hitelélet a világháború után ott volt, ahol a közép-dunamedencei hitelélet a Bach-korszak ideién, amikor 25—30%-os kölcsönök megszokottak voltak. Ilyenformán a 6%-os visszleszámítolási hitel szinte ingyen volt. Ebben a hitelben azonban a kisebbségi pénzintézetek egyáltalán nem részesedtek, vagy csak igen csekély mértékben. Erre a mértékre jellemző, hogyha adott a nemzeti bank ilyen hitelt, az nem volt több, mint a saját tőke egyhuszad vagy egynegyed 306