Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IX. A medence szétszakított részei

része. Evvel szemben a román pénzintézetek saját tőkéik többszörösét kapták. A bányászat terén nagyfontosságú volt az 1924-ben kiadott bányatörvény. Ez a törvény nacionalizálta az úgynevezett altalajt, vagyis a föld feltáratlan és feltárt ásványkészleteit. A bányák és energiaforrások nem képezhetik magántulajdon tárgyát, hanem csak állami konceszszióként művelhetők. A bányatörvény előírja, hogy csak azok a bányatársaságok részesíthetők koncesszióban, amelyek 60%-ban nemzeti tőkével dolgoznak, és legalább 70%-ig román személyzetet foglalkoztatnak. A kereskedelmi és ipari vállalatokat már sokkal korábban kezdték nacionalizálni. Már 1922-ben megjelent a nacionalizálási törvény, amelynek a fő rendelkezése a következő: A kereskedelmi és ipari vállalatok igazgató tanácsának és ellenőreinek háromnegyedrészben románoknak kell lenni, a részvények kétharmada pedig románoknak adandó. A törvény rendelkezéseinek végrehajtására külön bizottságot állítottak fel a román iparügyi minisztérium mellett. Ennek a bizottságnak lett a feladata, hogy ellenőrizze a vállalatok tőkeszaporítását, új vállalatok megalakulását és a székhely megváltoztatását. A minisztérium csak a bizottság véleményezése után adta ki a működési engedélyeket. Gondoskodott a román kormányzat arról is, hogy az erdélyi kisipar is válságos helyzetbe jusson. A kisipar tőkeszükségleteit a szövetkezetektől szerezte be rendszerint. A román kormányzat mindvégig mostoha elbánásban részesítette az erdélyi magyar szövetkezeteket. A román szövetkezeteket agyontámogatta, a magyar szövetkezeteket mellőzte. 1930-ban a román szövetkezeteknek például 156,000.000 lei támogatást nyújtottak, a magyar szövetkezetek ugyanakkor nem kaptak semmit. A magyar hitelszövetkezetek száma 278 volt 94.202 taggal. A román hitelszövetkezetek száma nagyobb volt, de tagságuk kisebb, 405 román szövetkezet 59.285 tagot számlált. Volt ínég 388 magyar fogyasztási szövetkezet 94.000 taggal. A román fogyasztási szövetkezetek száma 354 volt 46.111 taggal. Ezekből az adatokból is világosan kitűnik, hogy a román kormányzat teljes erejével hozzáfogott Bratianu tervének végrehajtásához az ipar és kereskedelem terén. 307