Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

caiban az „ország" természetes határaival nem estek egybe az „államok'' határai, mely utóbbiak helyesebben nem is határoknak, hanem harcvonalaknak nevezendők". Evvel két állításunkat látjuk megerősíteni. Az egyik az, hogy a magyar fejlődés nem törvényes, hanem teljességgel hatalmi viszonyok útjára került Mohács után. A másik az: nem éltük a saját életünket, mert azok az események, amelyek itt folytak a két évszázadban, velünk szemben ellenséges hatalmak története volt. A magyarság teljes lényegével eszközszerű helyzetbe jutott a két hatalom között annak ellenére, hogy az egyik hatalom képviselője közjogi szempontból magyar trónon ült, s magyar királynak nevezte magát. A feudális gazdaság összezsugorodása Érdekes ellentmondása a fejlődésnek: a feudális reakció a tizenhatodik század elején kiterjeszteni igyekszik a feudális kötelmeket a társadalom minden rétege felé, s közben evvel olyan folyamatot siettet, amely összezsugorítja a feudalizmus alapjait. Világosabban: a magyar feudalizmus a saját vesztébe rohant. Azáltal, hogy örökös szolgai sorsra vetette a parasztságot, lerombolta a nemzet ellenálló erejét külső veszélyekkel szemben. Minden valószínűség szerint, ha a nemesség nem mészárol le 20.000 jobbágyot a temesvári csatában, s nem ölnek meg még sokszorosan annyit 1514-ben, akkor egészen más kilátásokkal nézhettünk volna Mohács elébe. A medencébe bejött a török, s a magyar feudális állam alapjait összezsugorította. Milyen végzetes összehasonlítás, ha egymás mellé helyezzük a tizenötödik s a tizenhatodik század feudális társadalmát! A XV. században például a feudális rend alapja, az adózó porták száma 200.000 és 400.000 között ingadozott az országban. Nagy Lajos korában minimálisan 300.000 jobbágyportát tartanak számon. Ezek a porták a társadalom és az állam fenntartói, ezekre épül az egész társadalmi és közösségi rend. Evvel szemben a tizenhatodik század első felében már csak 54.041 a porták száma! A tizenhetedik század küszöbén ez a szám felemelkedik 63.324-re. A lélekszám tekintetében a királyi Magyarország lakossága 1,300.000-re tehető! Milyen óriási különbség! A rendi társadalom a tizen31