Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

III. A keleti és nyugati imperializmus ütközőpontjában

hatodik században gazdasági alapjait tekintve, egyhatodára, sőt egynyoleadára zsugorodik Mátyás vagy Nagy Lajos korához képest! A birtoklási viszonyok tekintetében is érdemes összehasonlítást tenni. Hóman—Szekfű: Magyar történetének II. kötetében találunk számításokat a helységek hovatartozásáról. Mátyás korában a helységekl5.3 százaléka volt a királyé, az egyházaké volt 12.1 százalék, a világi nagybirtokosoké 33.3 százalék, a közepes kisbirtokosoké 39.3 százalék. A világi birtokosok a hűbéres helységek 72.6 százalékát tartották birtokukban. A tizenhatodik század elejéről ismerjük a porták megoszlását, amely tulajdonképen azonos a helységek szerinti megoszlással. A királyi Magyarországon a világi birtokosok a porták 79, az egyházi birtokosok 12, a király 7 s a városok a porták 2 százalékát bírták. Úgy látszik hát, hogy erősödött a világi birtokosok része a feudális birtoklásban, s ez a tény párhuzamos a medence életének politikai visszafeudalizálásával. Az egyház szinte ugyanolyan arányban vesz részt a porták birtoklásában a tizenhatodik században, mint a tizenötödikben a helységek birtoklásában. Ellenben a királyi feudális tulajdon tetemes csökkenésen, mégpedig több mint 50 százalékos csökkenésen megy keresztül. Ez a körülmény is párhuzamosságot mutat a királyi hatalom politikai erejének a csökkenésével. A feudális társadalom gazdasági alapjának, a portáknak megoszlása a rendi társadalom kebelében a társadalmi szervezet piramisszerűségét a következőképen tünteti fel ebben a korban: 0— 5 portája volt 55 százaléknak 5V2— 10 IOV2— 25 25 V2— 50 50V2—100 IOOV2—200 200 —500 500-on fölül 18 14 6 3 2 1 V« Amint a felsorolásból kitűnik, a birtokosok számának több mint a fele csak 0—5 portával rendelkezett. Tehát nagy számban voltak egészen szegény, nyomorult, parasztosodásnak indult nemesek a feudális társadalom szerkezeté32