Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VIII. Ismét nagyhatalmak ütközőpontjában

Mezőségé és ä âzamosmenti területé 28 millió volt. A dohánygyártás, a malomipar és a cukorgyártás vezetett ebben az iparban is, de jelentős szesz- és sörgyárak is kerültek ide. A dohány- és cukorkagyárakat mesterségesen telepítette a magyar kormányzat iparpolitikája a periférikus vidékekre, hogy munkaalkalmat teremtsen evvel az itt lakó szegénységnek. Mivel a jugoszlávokhoz elsősorban mezőgazdasági, mégpedig Európa leggazdagabb mezőgazdasági területei kerületek, itt az éíelmiszeriDar termelése volt a legfontosabb. Ennek értéke meghaladja a 116 millió koronát a szétszakítás idejében. Nemzetiségi területen csak a cukorkagvártás jön tekintetbe. Cukoripara van még az osztrákok által elkövetelt területeknek is. A roppant fáradsággal és — láttuk — mekkora anyagi áldozatokkal felépített közép-dimamedencei vasutakat a következő mértékben szedték széjel: A vasutak hossza ar egyes területeken kilométerekben Csehszlovákia 3833 %-ban 19.5 Románia 5263 %-ban 26.6 Jugoszlávia 1834 %-ban 9.3 Ausztria 468 %-ban 2.4 Magyarország 8320 %-ban 42.2 Széthordták hát a vasutakat is, szétvágták a medence közlekedési rendszerét. Ebben jutott kifejezésre a legvégzetesebben a Közép-Dunamedence egységének és egyéniségének a szétrombolása. A vasutak mind a medence közepe felé, szíve felé futottak és innen a tagok felé. Az utódállamoknak hihetetlen erőfeszíléseket kellett tenni, amíg a vasutakat céljaik szerint átalakíthatták. De még ekkor sem tudták — később kitűnik ez — teljesen maguk felé fordítani a levágott részek gazdasági forgalmát. 286