Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VIII. Ismét nagyhatalmak ütközőpontjában

Az erdők terüleís ezer holdakban Csehszlovákia 3855 %-ban 30.0 Románia G581 %-ban 51.3 Jugoszlávia 193 %-ban 1.5 Az állatállományból így részesedtek az utódállamok egy négyzetkilométerre eső állomány szerint: Az állatállományból egy négyzetkilométerre eselt szarvasmarha sertés ló juh Csehszlovákiának . . . 21.6 12.1 4.4 18 6 , Romániának .... 20.2 14.5 4.9 33.5 ' Í

uUafott Jugoszláviának . . . 21.1 35.0 14.1 32.2 | terulele

n Súlyosan érintette a bányászat területén véghezvitt csonkítás minden utódállam iparát, tehát egybevéve a Közép-Dunamedence ipari fejlődését a háború után. A medenceországban 1910-ben 133 volt azoknak a bányaüzemeknek a száma, amelyek 100-nál több munkást foglalkoztattak. A megcsonkítás után maradt 41, Csehszlovákiához került 35, Romániához pedig 55. A bányatermelés értéke 1910-ben 203 millió korona volt. Ennek 41.1 százaléka, 83,500.000 korona maradt Magyarországnak, 84,250.000 korona Romániának, 34,270.000 korona Csehszlovákiának és 1,200.000 korona Jugoszláviának. A 2,500.000 métermázsányi sótermés felett Románia és Csehszlovákia osztozkodott, mégpedig Románia 1,600.000 métermázsát és Csehszlovákia 620.000 métermázsát kapott. A rézérc felett Románia és Csehszlovákia osztozkodott, a horganyt teljes egészében Románia kapta, a kénkovandot Románia és Csehszlovákia, a mangánt 55 százalékban Csehszlovákia, 45 százalékban Románia kapta, a vasércből a csehek 7,500.000 métermázsa teljesítőképességű bányákat kaptak, Románia 3,000.000 métermázsát adó bányák birtokába jutott. A széntermelés tekinteiében a következő helyzet alakult ki: a 79.7 millió métermázsa barnaszéntermelésből Magyarországnak maradt 56 millió mázsa, mintegy 70.4 százalék. 284