Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

kiheverni azokat a pusztulásokat, amelyeket a folytonos dúlások és szüntelen harcok, a külső ellenség népirtásai okoztak. A magyarság beengedte a Közép-Duna medencéjébe a környező népeket, és amint az összevetés vizuálisan is meggyőz erről, terjedni engedte őket. Ezenkívül a horvátságnak és a románságnak a saját telepeit engedte át, a szlovákságot pedig beengedte az északi néptelen gyepükbe. A szlovákság a morvaországi szlovák telepekről vándorolt be. Ott állománya elveszett a morvákban, és felszívódott a csehekben, egyedül az északmagyarországi gyéren vagy egészen lákatlan területeken tudott állományuk népi erőre kapni és nemzetté alakulni a modern kapitalista fejlődésben. 8. Mérleg A magyarság avval a: illúzióval indult neki a kiegyezéssel kezdődő új korszaknak, hogy békés úton befejezi azt a gazdasági felépítést, amit a szabadságharc forradalmi úton akart elindítani. Az akkori magyar nemzedék evvel vigasztalta magát: elbukott a politikai harcunk, de gazdasági téren ugyanazt érjük el, amit a szabadságharcban akartunk. Evvel szemben meg kell állapítani a következőket: 1. Ausztria továbbra is a gyarmatosítás szándékával állott szemben a Közép-Duna medencéjével. 2. A közös vámterületen kétféle iparpolitikát sugalmazott. A vámterület középdunamedencei részén magasabb terhek alá fogta az ipart, mint az északdunamedencei osztrák területen. Különösen a szén és más ipari nyersanyag árpolitikájával érte el, hogy az iparosodás a váfnterület osztrák részére igyekezett, mert itt előnyöket élvezhetett. 3. Ennek következtében a Közép-Dunamedence iparosodása nem haladt olyan mértékben, mint amilyen kívánatos lett volna. 4. Az osztrák pénzpolitika ugyanazokat a célokat követte, mint az iparpolitika, különösen a nyersanyagok árpolitikája: késleltetni és megakasztani a medenceország iparuHoducát. 5. Az osztrák ipari és pénzügyi érdekszővetkezet több 266