Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

Kivándorolt tehát a lakosságnak évente mintegy 0.5 százaléka. Ha szélesebb távlalon hasonlítjuk össze a KözépDunamedence mezőgazdasági termelésének fejlődését és a népesség szaporodását, akkor a kövelkező párhuzamosságot ismerhetjük fel (a párhuzamosságra Adorján János mutatott rá „A magyar kenyérkérdés" című tanulmányában). 1720-tól 1890-ig a Közép-Dunamedence lakossága megnégyszereződött, 3,500.000-ről 15,262.000-re emelkedett. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés eredményei a következőképpen emelkedtek. Megkétszereződött a mezőgazdasági művelés alá vont terület. A termésátlagok is a duplájukra emelkedíek. A mezőgazdasági termelés is tehát mintegy négyszeresére emelkedett, tehát megfelelt a lakosság szaporodásának. A Közép-Dunamedence mezőgazdasági termelő potenciája és a népesség egyformán telítette a medencét. 1890-től azonban stagnált a mezőgazdaság termelő potenciája, a lakosság száma és kultúrigénye azonban tovább emelkedett. A népességeltartó bázis szűkült, a népesség szaporodott, és igényei tovább fejlődtek. így egyensúlyi zavar következett be a Közép-Dunamedencében a népszaporodús és az eltartóképesség között. Az emberi tőke tehát válságba jutott, és fokozotiabb mértékben került a viszonylagos túlnépesedés, illetőleg viszonylagos feleslegesség, vagvis a ki vándorlás sodrába. Ez a helyzet még sürgetőbbé tette volna a medence iparosítását, amit viszont — mint említettük —Ausztria állandóan akadályozott. Most még azt kell megvizsgálni röveden, milyen lett a Ivözép-Dunamedence nemzetiségi képe a huszadik század elejére, hogy aztán lezárhassuk e kor ismertetését. 1910-ben a 18,260.000 lelket kitevő népesség 54.5 százaléka volt magyar, 16.1 százaléka német, 10.7 százaléka szlovák, 10.4 százaléka román, a rutének aránya 2.5, a szerbeké 2.2, a horvátoké pedig 1.1 százalék volt. A más nemzetiségűek 2.5 százalékot tettek ki. Térképre vetítve a kövelkező volt a medenceország nemzetiségi képe: A magyarság tette a népesség 54.5 százalékát, a többi nemzetiség együttvéve 45.5 százalékot. Ha most összehasonlítjuk a XX. század első évtizedének nemzetiségi viszonyait avval az első nemzetiségi állapottal, amelyet a XV. század rajzánál közöltünk, akkor az összehasonlítás nemigen nyugtat meg bennünket. A magyarság nagy erőfeszítései ellenére, az ipari és gazdasági fejlődés ellenére nem bírta 265