Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

gőzhajókkal bejárható volt 3095 kilométer. Ez az út állami felügyelet alatt állott. A hajózásban a személyforgalom csökkenését, az áruforgalom emelkedését lehetett a XIX. század vége felé megfigyelni. Ennek magyarázata a vasútvonalak kiépítése, melyek a személyforgalmat gyorsabbá tették. Az áruforgalom a lassúságot jobban bírta, s e mellett olcsóságot élvezett a vízi utakon. Szállított Szállított ára személyek ionnákban 1877 . . . 4,505.261 1,489.854 1880 . . 5,753.861 1,673 875 1885 / . . 2,839.164 2,290 572 1890 . . . 2,659.888 2,839.621 1895 . . . 2,164.373 2,621.625 1900 . . . 2,075.866 3,398.261 A dunai hajózással is úgy volt a magyar kormányzat, mint a vasúttal: olyan rendszert örökölt az abszolút kormányzattól, amely nem szolgálta a medence közgazdaságának forgalmi érdekeit, hanem az volt a célja, hogy az államtól minél nagyobb segélyeket csikarjon ki, a forgalom célirányos fejlesztése másodrendű kérdés volt. Ez vezette a magyar kormányt arra, hogy létrehívja 1895-ben a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságot. Az osztrák érdekeltségű Dunagőzhajózási Társasággal szemben kellett a magyar társaságot megalakítani. A kormány biztosította befolyását a „Mefter" tarifapolitikájának meghatározásában, kikötötte, hogy a folyami hajózást a vasúti forgalommal összehangolják, s támogatást biztosított a társaságnak. Fiume A Közép-Dunamedence egyetlen tengeri kapuját szintén kifejlesztették. Fiumét a magyar kormányzat teljesen elhanyagolt állapotban vette át az abszolút kormányzattól, a kikötő el volt iszaposodva, nagyobb hajók nem jöhettek be. A kormányzat Pascal mérnökkel, a marseille-i kikötő építőjével dolgoztatta ki Fiume kiépítésének a tervét. A kikötőt úgy építik ki, hogy 35 középnagyságú tengeri hajó rakodására alkalmassá legyen. Fiume nemcsak Ázsiával, Afri238