Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

A vasutak hossza a XX. század elején. 1909-ben érte el a húszezer kilométert. A lendület és a fejlődés nagyobbik fele arra az időre esik, amikor az állam a maga kezelésébe vette a vasutak egyre több vonalát. Avval párhuzamosan történt ez, ahogyan az állam tudatosította modern szerepkörét. így alakult kí a Közép-Dunamedence közlekedési hálózata, ezen túl közgazdasági egysége és egyénisége. Ezt az egységet és egyéniséget a medenccország népe vérével vásárolta- meg, vérét szítták érte az osztrák pénzügyi érdekeltségek. Nézzük meg ezt az egyéniséget és arcot az előző oldalon közölt térképen. A térkép Rubinek—Edvi Illés—Halász: Magyarország gazdasági térképekben című munkájából való forgalmi térkép után készült. Budapest, mint a Közép-Dunamedence szive a gazdasági élet erezetét, a vasutakat magába szalasztja, és magából sugárszerűen futtatja szét az egész országba. Minden vasút belőle indul, és benne végződik. Keltős'sínpárú fővonalak elsősorban Ausztria felé futnak, majd északra Lengyelország felé. A Balkán felé csak egyvágányú fővonalak vezetnek. Erre Ausztria akadályozta a nagyobb pályák építését. Amint politikailag, úgy gazdaságilag is elszigetelni törekedett a magyarságot a Balkán kis népeitől. A medenceországnak nehezen alakult ki ez a közlekedési egysége. Rendszeresen csak akkor alakították, amikor a magyar állam vette kezébe a vasútépítést, a vonalak karbantartását és a forgalom lebonyolítását. Ekkor igazították hozzá a vasutat a medence útrendszeréhez. A Közép-Dunaínedence úthálózata a legrégibb időktől kezdve olyan sugarasan és központkereső irányzattal épült, mint a vasúthálózat a XX. század elején. A medence Szent István korabeli úthálózata pontosan ugyanolyan, mint modern vasúthálózata, avval a különbséggel, hogy az akkori utakat Esztergom gyűjtötte központba, a vasutakat Budapest. A vasút evvel az egyezéssel érte el, hogy természetes rendszere lett a medencének, régi forgalmi irányokba fordult, és áramlásokba kapcsolódott bele. Hajózás A hajózható viziutak hossza a XIX. század végén és a XX. század elején összesen 4971 kilométer volt, ebből 237