Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

Bármerre indulunk a Közép-Duna medencéjének közgazdasági fejlődésében, mindenütt beleütközünk a Rothschildokba, akik a medenceország gyarmati kizsákmányolását képviselték. S ez a kiegyezésutáni kor minden pillanatban eszünkbe juttatja azt a kérdést: mi lett volna, ha a szabadságharcban a magyarság ki bírta volna harcolni a medence politikai, gazdasági és szervezeti öncélúságát? Hogy milyen roppanás következett be a magyar tudatban a kiegyezés után, azt a vasúttársaságok igazgatósági tagjaiként forgolódó centralisták esete bizonyítja. Trefort Ágost és Csengery Antal a magyar centralistákhoz tartoztak, akikről tudjuk, hogy bennük fénylett legvilágosabban a polgárinemzeti változások igénye, az ő tudatuk volt a legtisztábban és legklasszikusabban demokrata, francianevelésü demokraták voltak, még a negyvennyolcas Kossuthnál is pontosabb, dogmatikusabb demokraták. S a kiegyezés után a két jeles centralistát már ott találjuk Rothschild üzleteiben, jelenlétükkel eltakarják az osztrák tőke gyarmatosító politikáját a magyarság felé, demokrata hírükkel és hitelükkel fedezik ezt a politikát. Mondják, hogy valahányszor új vasúttársaság ügyét tárgyalta a képviselőház, Deák Ferenc kiment a gyűlésteremből. Nem lett volna ereje ennek a nemzedéknek szembenézni evvel a kizsákmányolással? Vagy nem vették észre a kizsákmányolás tüneteit? Tudatuk nem fogta volna fel a kapitalizmusnak ezt a formáját? Vagy megengedhetőnek tartották ezeket a módszereket? Egyszer a magyar mult átértékelésével kapcsolatban pontosan ki kell deríteni ezeket a kérdéseket. Mert nem lehet, hogy a kései utódok csodálatukban tartsák azt a nemzedéket, amelynek jóvoltából a nemzeti kibontakozás értelme kapitalista kizsákmányolási és rablási szabadossággá lett idegen érdekek javára. Deák Ferenc müvét gazdasági következményein kell végre megmérni. A magyarság nemzeti létforma után vágyódott már akkor, és gyarmati sorba taszították. Ezt a gyarmati süllyesztést olyanok is fedezték, akik alig két évtizede, „ifjúságukban", a nemzeti létformáért égtek a szabadságharc hevében és tüzében. Mi történhetett itt, hogy egy nemzedék a nemzeti létformáért indított harc csúcsáról a gyarmati sorsba szorulás mélységébe zuhant, hogy ezt a helyzetet elfogadta, s a nemzet felé elfogadhatónak hirdette? 33*