Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

szén- és vasüzletnél sem hiányoztak. Azt hisszük, hogy Wodiáner Sámuel vagy Trefort Ágoston, avagy Csengery Antal áll előttünk, netalán Tisza Kálmán — és kiderül. — hogy tévedtünk: minden név alatt Rothschild jelentkezik. A Rothschildoknak az uralkodóházhoz és az államhoz való viszonya csak homályosan és gyéren van felderítve. Itt minket csak annyi érdekel, hogy az uralkodóház, a magyar király családja és a Rothschndok kölcsönösen támogatták egymást. A Rolhschildok pénzügyi téren tevékenykedtek, és nyújtottak támogatást, az uralkodóház a maga katonai és közjogi hatalmával biztosította viszont a Rothschilcl-háznak a támogatás ellenértékét. 1848—49 után nem Bach, Schwarzenberg herceg, vagy Bruck báró pénzügyminiszter volt az abszolutizmus igazi támasza, hanem Rothschild, aki még az árvízkölcsönben és a Lánchíd-társaságban is résztveit, hogy ott legyen a legkisebb üzletben is, nem azért, mert üzlet, — őt valójában csak nagy üzlet érdekelte — hanem ellenőrzésképen: nála nélkül semmi ne történhessék. Rothschild pénze irányította az egész ,,magyar" közgazdasági életet. Áz ő akarata, a személytelen Rothschildé, a Rothschild-családé volt az az alaktalan pénzkartell, mely egész életünket behálózta. Ez az alaktalan pénzkartell irányította a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank magatartását a veszélyes időkben, megszerezte a szenet, a vasat, a vasutakat, az egész magyar pénzügyi szervezetet, megakadályozta a magyar ipar kifejlődését, és ezzel megakadályozta az erős és egységes magyar nemzeti állam kialakulását, Rákosi Jenő álmát: a harmincmillió magyart. Közmeggyőződés, hogy a kapitalizmus kora Magyarország eddigi történetének legfényesebb kora. Ez talán igaz is. A multakról teljes képünk nincsen, a török hódoltság utáni kor pedig gyászos képpel végződik: puszta és rom mindenütt. Ehhez képest a kapitalizmus kora kétségtelenül fény és ragyogás. Nemzetközi viszonylatban azonban, valamint a XVIII. században és a XIX. század első felében észlelt fejlődéshez képest — hanyatlás. Nemcsak Magyarország lendült fel ugyanis, hanem 1850-toJ kezdve minden nép, amely cselekvő részese volt a kapitalista tevékenységnek (nem gyarmati kizsákmányoltja, bár, például, még India is nagyot fejlődött). Tízmillió lakosa egyidőben volt Angliának és Magyarországnak. Száz év alatt Anglia lakossága megnégyszereződött, Magyarországé csak megkétszereződött". 233