Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

Működésben lévő Feldolgozott gyárak cukorrépa Termelt cukor 51.218 83.075 188.964 268.898 404.642 452.902 583.933 1859 28 1,434.102 1864—65 20 1,661.507 1872—73 26 2,536.429 1876—77 17 3,279.244 1880—81 15 4,598.204 1887—88 11 4,597.990 1889—90 Í3 6,119.035 1894—95 20 10,776.777 1899—1900 20 16,800.264 1907—1908 22 17,410.544 1912—1913 28 41,887.310 1917—1918 31 11,119.037 1,092.310 2,050.704 2,715.142 5,911.385 1,746.192 A gyárak száma sok esetben csökken, de a termelés emelkedik, ami azt bizonyítja, hogy a meglévő, illetőleg üzemben lévő gyárak fokozottabb mértékben használták ki termelőképességüket. A fejlődés imponáló menete a termelt cukor és feldolgozott cukorrépa adataiban mutatkozik meg. A negyvenmillió métermázsa nyersanyag és az ötmillió métermázsa cukor a teljesítőképesség háború előtti csúcsa. A háborús esztendők rohamos esést mutatnak, ekkor a cukoripar már nem dolgozhatott a békeévek teljesítőképességével. A szeszipar is fejlődik ebben az időben. 1908-ban 996.152 hektoliter szeszt gyártottak, 1909—1910-ben már több mint egymilliót, 1911—12-ben 1,132.332 hektolitert és 1913—14-ben 1,337.693 hektolitert. Ez a mennyiség a kapacitást nem fejezi ki, mert az 1880-ban alkotott szesztörvény óta évi kontingenst kaptak a szeszgyárak, melyen az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak osztozkodtak. Általában véve a magyar mezőgazdasági ipar már a XX. század elején is oly fejlett volt, hogy a Közép-Dunamedence bátran készülhetett arra, hogy az összes délkeleteurópai államok agrártermelvényeinek feldolgozó üzemévé váljék. A medence agráriparának potenciája magához tudta volna vonni a környező államok agrártermeivényeit. Ha nem jön a háború és a medenceország szerkezetének szétrombolása, valószínű, hogy a fejlődés ilyen irányt vett volna. m