Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

összes malmok Gőzmalmok 1873 24.956 492 1885 17.277 910 1895 20.005 1713 A gőzmalmok térfoglalása azt bizonyítja, hogy a nagyüzemi forma bevonult ide is. Ez a forma már előbb is található volt, de kifejlődése erre a korszakra esett. A malomiparban használt gőzgépek lóereje 60.000 volt a XX. század első évtizedében. De ha a vízierőt és az olajgépek erejét is ideszámítjuk, akkor a lóerők száma elérte a 80.000-et. A teljesítőképesség fokozásáról az alábbi számadatok tájékoztatnak: A 1870-ben A nyolcvanas években átlag 1894-ben 1896 „ 1899 „ 1901 „ 1903 „ 1910 „ 1912 „ 1914 „ Ha azonban ideszámítjuk a hántoló malmokat is, akkor a malmok teljesítménye 34—35 millió métermázsára rúgott évente. A lisztkivitel ezekben az években 6—8 millió métermázsa volt. A legnagyobb malmok a fővárosban alakultak, ezek az üzemek őrölték a kiviteli liszt legnagyobb részét. A malmok jelentősége egyenes arányban nőtt avval, ahogyan a magyar gabonakivitelt a lisztkivitel kezdte felváltani. 1882-ben a külföldre szállítóit liszt 2,800.000 métermázsa volt. 18J0-bcn már 4,400.000 métermázsa, de a XX. század elején, 1906-ban már 7,700 000 métermázsa. A mezőgazdasági ipar teljesítőképességének fejlődését a cukorgyártás a következő adatokkal bizonyítja: malmok felőröltek 3,000.000 métermázsa gabonát 6,000.000 7,100.000 „ „ 7,200.000 „ . „ 6,800.000 „ 7,800.000 8,000.000 „ „ 7,200.000 „ „ 9,300.000 8,100.000 229