Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)
VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával
Búza Rozs Árpa Zab hektoliterekben 1869 18,725.110 • 13,789.382 8,457.268 10,997.524 1870 22,259.653 14,580.276 11,131.839 12,776.753 1875 17,243.274 10,506.840 7,609 007 7,828.641 1880 27,954.416 12,137.993 17,943.427 21,728.667 1885 40,107.651 14,699.445 19.141.210 19,186.829 1890 52,164.900 17,684.532 18,646.745 18,776.578 1895 55.683 494 15,881.130 18.485.527 24,363.852 1900 48,109.117 15,962.254 20,164.545 22,571.763 Elsősorban is vannak ingadozások a termésmennyiségben. De ezek a rosszlermésű esztendők rendkívüli eredményei. Minden szemestermény ugyanazon esztendőben mutat csökkenést, aminek magyarázata csak a rossz termés lehet. Ettől eltekintve általános emelkedés észlelhető az összes szemesterménynél. Le lehet hát vonni a megállapítást, hogy a Közép-Duna medencéje egyre nagyobb mennyiségben ontotta a termeivényeket a XIX. és XX. század folyamán. Agrártermelő kapacitása tehát egyre jobban kibontakozott. Más termények terméseredményei is ugyanezt a fejlődést bizonyítják, fölsorolásuktól tehát eltekintünk, mivel célunk elsősorban a fejlődés irányainak a kikutatása, s minden részlet közlésére úgy sem volna helyünk. Az agrártermelő potencia általános kibontakozását az eddig közölt adatok is elégségesen bizonyítják. A Közép-Duna medencéje amúgyis főleg agrárjellegű közgazdasági egység. De ez az egység potenciálisan csak most, a XIX. és a XX. században bontakozott ki párhuzamosan avval, ahogyan az agrártermelés alapjai területileg kiszélesedtek, s amint a termelés belterjessé vált. Természetesen nem lehet azt állítani, hogy megtörtént volna minden a kapacitás fejlesztése terén. Annyi azonban bizonyos, hogy a fejlődés jó útra került. Csak az akadályok fokozottabb elhárításáról lehet majd szó a következőkben, elsősorban pedig a nem egészen egészséges birtokviszonyok rendezéséről. Ez azonban, mint legnagyobb probléma, a következő korszakra maradt. A Közép-Dunamedence agrárkultúrájának potenciáját a mezőgazdasági ipar nagymérvű kifejlődése is növelte. A malmok fejlődését a XIX. és a XX. században a következő adatok mutatják: 228
