Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

II. A polgárosodás küszöbén

nem jelentékeny. Elsősorban Észak-Magyarország északnyugati részén látunk nagyobb szlovák telepeket, amelyek a morva határ felé erősödnek. Ez az erősödés azt fejezi ki, hogy a szlovákság a morvaországi ősi szlovák telepekről áramlik a lakatlan északi területeink felé. Morvaországban még ma is él 600.000 szlovák, az egész szlovák nemzet ősi magja, mely állandóan rajokat bocsátott ki a FehérKárpátokon át a medence felé. A ruszinok, rutének és románok száma nagyon elenyésző. Mindkét pásztornép ebben a korban jelenik meg északról, illetőleg a Balkán felől nyájaival a határhegyek völgyein és hátságain. Szívesen veszik őket a földesurak, mert új, hegyvidéki legeltető kultúrát hoznak magukkal, és lakatlan területeket népesítenek be. Erre a térképre nézve, senki sem gondolná, hogy ezek a pici foltok milyen dinamikusan fognak majd szétterjedni a medence belseje felé. Jobbágyvédő törvényeink és rendeleteink dagasztják meg e két népet, s ezért meg kell x emlékeznünk itten e törvényekről. A rutének és románok Mátyástól teljes adómentességet kaptak. Éppen ez az adómentesség lett az az erő, amely későbbi korokban kiszélesítette néniséíríiket. Gyakran megesett ugyanis, hogy a magyar jobbágyság, amely rettenetes adóterhek alatt görnyedezett, ruténnak és románnak mondotta magát, honu terhein könnyítsen. Először csak mondta, később már vallotta magát annak, és lassan beleveszett a jövevény népekbe. íqu azok foltjait állandóan hozta befelé, n medence belterületeire. Érdemes evvel kapcsolatban meghallgatnia jobbágyság történetének legjobb ismerőjét, Acsády Ignácot, ö mondja: ,,Bármi sanyarú volt a rutének, az oláhok — a valóságos oláhok, s a pásztorkodással való foglalkozás után így nevezett szlávok — jogi helyzete, bármennyire el voltak nyomva egvházi tekintetben, az illetők szigorúan ragaszkodtak különállásukhoz, mert Mátyás király óta a törvény biztosította számukra a kiváltságot, hogy az államnak adót, az uralkodó egyháznak dézsmát nem kellett fizetniök. A többi jobbágyokkal szemben tehát, főleg mióta az országgyűlés majdnem minden évben adót szavazott meg. e rétegek rendkívül értékes kiváltságokat élveztek, melyek köztük s az adózó magyar jobbágvrend között erős választófalat vontak, s ezzel megakadályozták beolvadásukat a magyar paraszti társadalomba. Mai nemzetiségi viszonyaink magyarázata nagyrészt e privilégiumokban kere2 3