Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

emberek, hogy könnyebben élhessenek. Nos és hol volt ez a hely? Nem volt másutt, mint túl a Lajtán, Ausztriában! A gyárak tehát, hogy jelentékeny kiadásokat takarítsanak meg, a közös vámterület osztrák részén telepedtek meg. Az osztrák ipari és pénzügyi érdekeltségek evvel az egyszerű eszközzel lassították a Közép-Dunamedence iparosodását, és fokozták az osztrák ipar fejlődését és versenyképességét. A feketeszén esetében is volt ilyen különbség, de mivel a feketeszén elsősorban háztartási fogyasztást elégített ki, az osztrák érdekeltségű szénvállalatok itt nem fokozták annyira az árollót. 1900-ban a feketeszén mázsája 106 fillér volt Magyarországon és 93 fillér Ausztriában. Tíz esztendővel később 130 fillér Magyarországon és 101 fillér Ausztriában. Évente A0—50,000.000 pengő többletet tett ki az az összeg, amelyet a magyar iparnak le kellett adnia a drágább szén árával. Ennyit vett el tőlünk Ausztria, ilyen hatalmas fékkel szorította ipari fejlődésünket. És ilyen árkülönbözetek nemcsak a szénnél, hanem sok más ipari nyersanyagnál, többek között a vasnál is voltak. Dr. Halla Aurél és dr. Dobrovics Károly szerkesztésében megjelent „Magyarország története különös tekintettel iparra és kereskedelemre" című munkában a következő súlyos sorokat lehet olvasni erről: „Ez a sok ezer és millió koronát kitevő árkülönbözet a különböző anyagoknál arra késztette az iparost, hogy közös vámterület mellett inkább Ausztriában telepedjék meg. Nyilván itt rejlik a drágább magyar szén és a feltűnően csekély magyar szénfogyasztás titka. Ez adja meg politikai viszonyaink kulcsát is. A magyar szénvállalatnak az volna ugyanis érdeke, hogy legyen minél fejlettebb magyar ipar, mert akkor több szén fogy. A magyar szénbányászat tudta volna is szállítani a szükséges szénmennyiséget, berendezése és bányáinak szénvagvona olyan és annyi. Mégsem adott olcsóbb szenet, és nem adott eleget, hogy a magyar ipar ne fejlődhessék. Amit Mária Terézia és II. József világpolitikával igyekeztek elérni, azt a célt Világos után a magyar szén drágasága és elégtelensége szolgálta. Ha olcsóbb lett volna a szén, hatalmas magyar ipar fejlődhetett volna. Ha elég lett volna a szén, nem lehetett volna drága, mert fuvardíjkülönbözettel nem lehetett volna megdrágítani. A szén ugyanis olyan áru, amelynek ára aránylag csekély, tehát nagy szállítási költséget nem bír meg. Tengeren, olcsó 210