Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

baddá lett a hajózás, a verseny fejlesztőleg hatott reá. 1862-ben a Társaság gőzhajóinak a száma a .bajor hajózási társaság gépeinek az átvétele u ián már 136 volt, az uszályhajóké pedig 529. A szállítóit személyek száma 716.858, az áruforgalom pedig 8,717.000 métermázsa. Éledt, és dagadt a forgalom a Közép-Dunamedence tengelyfolyóján, a Dunán. Különösen a gabonaszállítások voltuk jelentősek. A gabonaszállítások éltették az egyes dunamenti városokat. A Duna táplálta, és éltette a leghűségesebben népét. Nem hagyta cserben azt a népet, mely anynviszor megkísérelte, hogy politikai, gazdasági és társadalmi személyiséggé emelje fel ezt a teret, amelyet éppen a Duna alakít geopolitikai egyéniséggé, illetve személyiséggé a Kárpátok segítségével. A kereskedés csak a gabonakereskedelemnek nyújtott szabad teret. A közös vámterület megalkotása után (1850) a magyar külkereskedelem adatai az osztrák adatokban merülnek el. Ennek következtében külkereskedelmünk alakulását alig lehet megfigyelni az abszolútizmus éveiben. De minden bizonnyal megállapítható, hogy a magyarság és a Közép-Duna medencéje elsősorban és csaknem kizárólag az agrárkivitelben részesedett. Az agrárkivitel emelkedő irányzatot mutat, s mivel Ausztria agrárkivitele nem jelentékeny, az emelkedés a magyar agrárkereskedelem javára írható fel. így a gabonakivitel értéke 1851-ben 33,000.000 forintot tett ki. A Közép-Dunamedence külkereskedelmének volt azonban egy fájó pontja, mégpedig Fiume, a medence tengerre és így a világkereskedelemre nyíló kapuja. Fiume kereskedelme ugyanis visszaesést mutat az abszolút kor elnyomásában. 1859-ben 4,200.000 forint értékű áru jött be Fiúmén keresztül és 4,716.000 forint értékű áru ment ki a világpiacokra. Tíz esztendővel később, 1869-ben a behozatal már csak 3,053.000 volt, a kivitel pedig 3,594.000 forint. Tehát egyformán csökken a behozatal és a kivitel, ami azt bizonyítja, hogy Fiume kifelészorul a világgazdaságra közvetítő kapu szerepéből. Milhoíľer Sándor hozzáteszi ehhez: „Szomorú ez az eredmény minden tekintetben; midőn más irán}

rban haladást, fejlődést lehet regisztrálni, akkor itt nagyarányú hanyatlással kell számolni. Ez az eredménye annak a politikának, mely mindent, ami magyar, háttérije szorít. A magyar tengerpart hanyatlik, midőn Trieszt emelkedik.