Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

modernebb felszereléssel rendelkezett. De ugyanakkor évente 6,000.000 ezüst forintot fizettünk Ausztriának gyapjúszövetekért. Kalapgyárak Pesten, Budán, Pozsonyban, Besztercebányán és Radványon működtek, de ugyanakkor 25.611 úrikalapot hoztunk be Ausztriából. Pesten, Budán, Pécsett és Pozsonyban nagyszerű selyemgyáraink voltak, de ez nem akadályozta meg, hogy 1827-ben 39.828 darab selyemkelmét ne hozzunk be az osztrák tartományokból. Voltak bőrgyáraink is, de azért felhasználtunk az ausztriai gyártásból évente átlag 313.161 darab bőrt. A vasgyártás, edénygyártás területén már jobban állottunk, de teljesen megnyugtató képet csak malmaink nyújtanak ebben a korban, mert az aztán igazán százszázalékos gyarmati sors lett volna, ha még a sok magyar gabonát is Ausztriába vitték volna felőrölni. Mert sok már termékkel és terménnyel ez történt. Kivitték a nyers és félnyers gyártmányokat tőlünk, s azután feldolgozva nekünk adták el. A híres prágai sonka még egy évszázad múlva is magyar sertésből készült. A bőröket is, amelyeket Ausztriától kaptunk, mi szállítottuk neki. ök fogyasztották a legszebb címeres magyar marhákat, s ha a magyar cipőipar jó bőrt akart, akkor vissza kellett vásárolnia azt Ausztriától. Az Ausztriával vívott vámpolitikai harc volt olyan komoly és súlyos, mint a politikai, sőt egymásnak alá volt rendelve a két küzdelem. Eleinte a rendek még kísérletet tesznek arra, hogy egységes rendezést eszközöljenek ki a vámok tekintetében. Az 1825-ös országgyűlés feliratában sürgeti ezt, de a király bosszúsan feleli erre, hogy saját császári kényétől és kedvétől függ, hogy az örökös tartományok tekintettel legyenek-e a magyar érdekekre. A rendek tehát nem tudtak segíteni azon, hogy a magyar gabona alacsonyabb vámok alatt jusson el az osztrák piacokra. A mi piacainkat viszont Ausztria szabadon használhatta. Ekkor következett azután az a veszélyes kísérlet, hogv Magyarországot is bele akarta vinni Ausztria a Zollvereinbe. Kossuth állott ekkor a vámharc élére, s mint annyi másban, itt is szembekerült Széchenyivel. Bámulatos, hogy Széchénvi mennyire nem ismerte fel a magyarság szükségleteit. A vámkérdésben ugyanazon az állásponton állott, mint az osztrák kormánv: a szabadkereskedelmet akarta érvényesíteni a Közép-Dunamedence és az osztrák örökös tartományok viszonyában. A Széchenyi-féle konzervatív párt és 146