Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

Kossuth ellenzéki pártja a leghevesebben az 1843——184 4-i országgyűlésen csaptak össze a vámkérdésben, amikor a királynak küldendő felirati előterjesztést alkották. A feliratot vámvédelmi szellemben szerkesztették: „A fennálló vámrendszer kiszívja minden erőnket, elsorvasztja a mon archia legéleterősebh részét, s törvényeinkkel és jogainkkal ellentétbe helyezkedik. A vámügyekben nélkülünk intézkednek, s ezen segíteni századok panasza sem tudott. Míg hazánk tisztán csak földmívelő ország, mindaddig virágzó közgazdasága nem lesz; nyerstermékeit feldolgozó gyárai nincsenek, ipara pang, s mert mindig több s több iparcikket szükségei —- népessége szaporodásával arányban szegényedik. Föfeladatunk hát az ipari tevékenységnek minden módon való fokozása, támogatása, s annak a külföld káros versenye ellen való megvédelmezése." A vámkérdést nem lehetett rendezni egészen a felelős magyar kormány megalakulásáig. Amikor kitört a szabadságharc, Klauzál Gábor éppen tárgyalásokat folytatott Béccsel a vámkérdés rendezésére. A medence közlekedési rendszere Már az előző korban is — láttuk — nagy gondot fordítottak a medenceország közlekedési rendjére, annak kifejlesztésére. Ez a gond csak fokozódik a reformkorban is, sőt a közlekedés fejlesztése egyik fő jellemvonása ennek a korszaknak. Az 1825-ben összeült országgyűlés figyelmét Fiume kelti fel elsősorban, mert ebben az időben, miként előbb és utóbb is, Fiume egyik legfontosabb kapuja volt a Közép-Dunamedencének, mely a világkereskedelemre nyílott. Két fő közlekedési utat képzelnek el, egyet a déli Dunakatlanba, a Fekete-tenger felé, a másikat az északiba, Ausztria felé. De ez az országgyűlés rendi jellege szerint még mindig azt hiszi, hogy a medence közlekedési hálózatát jobbágymunkával lehet majd kiépíteni. A megyék hatáskörébe utalta az utakat, s ennek az volt a következménye, hogy nehezen alakult ki a nagy terv, amely a medence szükségletei szerint állította volna fel az utak rendszerét. Az 1836-os országgyűlés kedvezményeket helyez kilátásba azoknak a társaságoknak, amelyek a forgalom lebonyolításával foglalkoznak. Az 1840-es országgyűlés bizottságot io* « 147