Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

teremtve, e mellett szerencsésebb, biztosabb, állandóbb alapon nyugodnék, mint a hatalmas Albion, melyet óriási ipara pillanatnyi zavarokba taszít." Szellemeink nem elégszenek meg az agrárszereppel, mert tudják, hogy gyarmati multunk kárhoztatott erre a szerepre. így lesz a KözépDunamedence iparosításáért indított küzdelem a leghathatósabb eszköz a gyarmati sors ellen, Ausztria elnyomása ellen, s a modernebb nemzeti lét kiépítésének eszköze. Az iparosítás szükségében gyorsan megegyezik mindenki. Fényest idézhetjük erre is: „Már csaknem általánosan elfogadott elv az, hogy a műipar valamely országban csaknem olyan szükséges, és éppen olyan nagyfontosságú, mint maga a földművelés és bányászat. Ezért mondja Németországnak egyik legjelesebb státusgazdasági írója, List, hogy olyan státus, mely csupán földmívelésre támaszkodik, az egykarú emberhez legjobban hasonlítható. Ennélfogva semminemű országban, mely boldog és független óhajt lenni, a műiparnak hiányozni nem lehet, nem szabad. Földművelés a nemzetnek csak tűrhető állapot, műipar kényelmet és gazdagságot szerez, miután ez a nyers termények eredeti értékét sokszorosan képes felemelni." Az iparosodást kívánta az egész ország, mégis sok tekintetben árnyalatok, sőt ellentétek is mutatkoztak fő- és mellékkérdésekben. Az 1825-ös országgyűlés is foglalkozik az iparfejlesztéssel. Megengedi az idegen iparosok betelepedését, sőt jutalmakat és kiváltságokat biztosít nekik. Ez az intézkedés még nagyon gyarmati felfogásra mutat. A céhekkel szemben a szabadkereskedelem álláspontján van, s csak azért tűri meg őket, mert Ausztriában is megvannak még. Szót emelnek már ebben a korban az ipari centralizáció ellen, és sürgetik, hogy vidéken is alakuljon ipar, ne csak a városokban. Törvényt készítenek az ipari oktatásról, de a bécsi kormányzat elszabotálja a törvényt. Ebben a korban különösen a mezőgazdasági ipar fejlődik, mégpedig a cukorgyártás. 1836-ban már gőzerőre berendezett cukorgyár alakul Csapin. Csécsényben és Eszterházán. Az 1843-as országgyűlésnek is nagy iparfejlesztő programmja van. A céhrendszerrel kapcsolatban azt határozzák, hogy meg kell tartani azokat a szabályokat, amelyek lendítik az ipart, de el kell törölni azokat, amelyek 142