Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

Az egész országban fokozottabban működésbe lépett a titkosrendőrség, s minden számbajövő ellenzéki politikus ellen elfogató parancs kiadását sürgette. Amikor azután összejött az országgyűlés, amelyen nem vett részt például Kossuth Lajos és Deák Ferenc sem, meglepetve látták, hogy a kormány kisajátítja az ellenzék programmját. Kossuth írta erről az országgyűlésről: „Minden ember haladásról beszél. Nádor óvatosan, kancellár kimondja, hogy az idő int, s a körülmények szükségeivel alkudni kell. Papszónok, ahány van, mind borzasztóan halad, perszonális az időszaki sajtó haladását beköszöntő beszédében kiemeli." Ez az országgyűlés sem végzett semmit a jobbágyság kérdésében. Nem is változtattak e réteg helyzetén, csak az úgynevezett forradalomban, mint látni fogjuk, kényszerű körülmények hatására. Ipar és iparosítás A XIX. század küszöbén az osztrák örökös tartományokban összesen 11.915 gyárszerű üzem dolgozott, ugyanakkor a Közép-Dunamedencében dolgozó gyárszerű üzemek száma csupán 453 volt! Mostmár vegyük ehhez, hogy a kor magvar intelligenciájának legértékesebb része nyugaton. Angliában és Franciaországban nevelkedett, s megértjük, hogy a végső kétségbeesés határán tántorgott, amikor a hazai állapotokon végigtekintett. így érthető egyik legnvugatosabb elménk. Kármán József felja jdulása is: „Vagu lesz-e Pannóniából valaha Albion (Anglia)? Támadnak Newton, Locke, Shakespeare és Miltonok itt is közöttünk^ Félre vakmerő álom, mely ámító képeiddel csalogatsz." S a közgazdasággal foglalkozó szárazabb és tudósabb elmék is Albiont állítják példaképüknek. Széchenyi egész gondolkodását Albion alakította, s Fénves, az első magvar statisztikus ezeket írja: ..Magyarországban a műipar nem hiánvzik ugvan, mert hiszen a legegyszerűbb szárazmalom s a kenyérsütés is a műszorgnlom egvik ágát képezik, de hogv műiparunk az élet szükségeit igen sokban ki nem elégítheti, s hoov énpen az érezhető inarhiánv országunknak legsetétehh oldalát képezi, ezt fájdalommal kell megvallanunk, melvet az a vigasztaló szó sem envhíthet, mintha Magyarország csak földmíves országnak volna 141