Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

Feldolgozott répa Gyárak métermázsákban 1831 2 5.000 1832 7 17.500 1833 7 17.800 1834 7 21.000 1835 7 21.000 1836 12 30.000 1837 41 80.000 1838 43 90.000 1839 27 130.000 1840 29 150.000 1841 23 162.500 1842 23 165.000 1843 24 180.000 1844 25 205.000 1845 22 220.000 1846 23 . 240.000 1847 22 275.000 1848 19 255.000 A gyárak száma ingadozik, emelkedő és csökkenő irányt mutat, a feldolgozott répamennyiség azonban kitartóan emelkedik. S ez az üzemek intenzívvé fejlesztését és kiterjesztését mutatja, hogy racionalizálásról ne beszéljünk még ebben a korban. A cukorgyárakéhoz hasonló a malmok fejlődése. 1821 és 1825 között már működik egy gőzmalom, egy nagyobb vízimalom és 203 kisebb vízimalom. 1836 és 1840 között már egy nagyobb gőzerejű malom is működik, 2 kisebb gőzmalom, 2 gőz- és vízierőre berendezett malom, 11 nagyobb vízimalom és 490 kisebb vízimalom. 1846 és 1850 között már van 5 nagy gőzmalom, 2 nagy gőz- és vízimalom, 5 kisebb gőz- és vízimalom, 7 nagyobb és 1019 kisebb vízimalom. Elégedéssel lehet megállapítani hát, hogy fejlődni kezd a mezőgazdasági ipar, amely az agrártermelés valóban magasabb formájáról kezd meggyőző bizonyságot tenni a Közép-Dunamedencében. A mezőgazdaság kifejlődésének azonban nagy társadalmi és jogi gátjai vannak, mégpedig a jobbágyság és az ősiség intézménye. Az egyik a termelő munka oldalán, a másik pedig a mezőgazdaság hitelképességének az oldalán 137