Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

pant megnövekedése, amelynek adatait már az előző fejezetben is közöltük. 1780-tól 1847-ig a népesség száma megduplázódott. A medenceország tehát népesség szempontjából rendkívüli módon megtelítődött, főleg a nagymérvű betelepítések következtében. Ausztria telepítette a medencét, és ugyanakkor feudális szinten akarta tartani gyarmati sorban. Óriási ellentétet teremtett így a népesség és a társadalom népességeltartó képessége között, amely végül is felborította a régi rendet. A feudális társadalom népességeltartó ereje ugyanis nem korlátlan. A duplájára nőtt népesség már nem tudott megélni a primitív viszonyok között a fejletlen agrártermelésből és a céhipari tevékenységből. A kérdés az volt, hogy vagy megáll a népszaporodás, vagy pedig szétreped a társadalom szerkezete. A bécsi kamarilla nem volt közgazdaságilag és társadalomtudományosán iskolázott társaság. A nagy betelepítő politikának nem látta e következményeit a gazdasági fejlődés síkján. A társadalom szerkezete szétrepedt, és átalakult. Az átalakulás, mint ismeretes, jórészt intellektuális hatásokra következett be. A társadalom állapota, az egy népesedési tényezőtől eltekintve, azt diktálta volna, hogy az átalakulás ne következzék be. Miért hódítottak hát mégis annyira az átalakulási eszmék? Azért, mert óriási méretekre duzzadt a medence magyar értelmiségi rétege. Az értelmiségi réteg Fényes szerint 33.008 lelket számlált 1846-ban. Közöttük nagyon sok volt a szabad pályákon működő, főleg az ügyvéd. Az ügyvédség sokkal értékesebb társadalmi és politikai réteg volt abban a korban, mint napjainkban. A haladási eszméket főleg ők képviselték a társadalomban éppen úgy, mint az országgyűléseken. Szokás volt, hogy a megyék a jogászfiatalságot beosztották az országgyűlési követek mellé. A követek 8—10 ilyen fiatal jogász kíséretében mentek az országgyűlésekre. De az osztrák tartományokkal való összehasonlításban is jelentős tényező volt Magyarországon akkor ez a társadalmi réteg. Pesten például az ügyvédek száma kétszer annyi volt, mint Csehországban, Morvaországban, Galíciában, Stájerországban és Dalmáciában együttvéve. Lendített is hát ez a klaszszikusértékü, értelmiségi réteg — a nyugati eszméknek sokszor túlzásig menő képviselője a Közép-Dunamedencében — annyit e táj fejlődésén, amennyit minden más forradalmi tényező együttvéve sem lendített.