Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

lélekszámot. De ezek a városok is leginkább mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoztak. Az iparosok száma az egész ország népességének egyharmincötödét tette. A szegényes ipari termelőtevékenység tehát szegényes polgári képződményt ad eredményül. Milyen volt hát a medenceország jellege a reformkorszak küszöbén? Az eddigiek alapján nem lehet más, mint feudális, gyenge polgári városi színeződéssel. Széchenyi Hitel című munkájából tudjuk a hozzávetőleges adatokat erre. „Vannak közöttünk, kik Magyarországnak 500-ik, de olyanok is, kik hazánk 100-ad részét bírják, sőt még olyan dúsak is, kik az egész földkerék 17.000-ik, Európa 1100-ik. az Austriai birodalom 80-ik és szegény jó anyaföldünk 30-ik részének urai". S ezek a kiskirályságok még mindig arra törekedtek a század küszöbén, hogy kikerekítsék birodalmaikat. Arrondírozásnak, vagyis kikerekítésnek nevezik a nagybirtoknak ezt a törekvését. Az arrondírozást a parasztság ellen éppen úgy alkalmazta a nagybirtok, mint a kisnemesség ellen. A paraszti, jobbágy és szabadparaszti, valamint a kisnemesi földeket a nagy uradalmak allodiális, vagyis házikezelésben igazgatott földeihez csapták, a közbirtokossági legelőket is bekebelezték. Az ország tehát egyfelől a duzzadó feudalizmus, másrészt pedig a jobbágyfelszabadítás és polgári átalakítás szükségéből származó ellentétes irányzat között vergődött. A magyar nemességet 136.000 háztartásra becsülik, de ebből 100.000 kisnemes, több mint 4000 proletárnemes parasztbirtokon él. A nemességnek tehát csak egyharmada számítható a gazdagabb réteghez, mindössze 30.000 háztartás és 120.000 fő az a réteg, amelynek érdeke a feudális rend megőrzése és fenntartása. Csak a társadalon" szerkezete és a politikai viszonyok, Ausztria politikája teszi lehetővé, hogy ez a kisszámú réteg oly hatalmas fékező erőt fejthet ki a medenceország átalakulásával szemben. A szabad parasztság száma körülbelül 70.000-re rúgott Acsády szerint, melynek 275.000-es lélekszám felelt meg. A jobbágyság számát 1846-ban 1,531.281-re teszik. A házas zsellérek száma 619,527, a házatlan zselléreké pedig 911.754 volt. A kor alakulásának belső elemeit és tényezőit vizsgálva még két fontos erőről kell megemlékezni. Az egyik fontos tényező a Közép-Dunamedence népességének rop133