Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

Nem így történt. Meg kell hát ezért vizsgálnunk a reformokban és a forradalmakban szerepet játszó csoportok reformeri és forradalmi készségét. A legnagyobb csoport Kossuth Lajos körül gyülekezett a reformok és a szabadságharc idején. Ez a csoport ellenzéknek nevezte magát, kis- és középnemesi rétegből alakult vezetőiben és tömegeiben egyaránt. Ez a nemesi kötöttség a gondolkodásban is bizonyos kötöttségeket alakított. Nem engedte, hogy Kossuth mozgalma tiszta polgári demokrata alapokra helyezkedjék. A jobbágyfelszabadítás kérdésében mindig mérsékelt álláspontot képviselt, s csak a francia, bécsi és pesti 'forradalmak híre érlelte meg benne a felszabadítás társadalmi és politikai szükségét, de akkor is annyi engedményt tett a nemességnek, hogy sokan ebből származtatják a szabadságharc bukását is. Kossuth irányzata erős nemzeti karakterrel rendelkezett. Ennek jegyében a leghatározottabb harcot ez az irány vívta Ausztria ellen. A nemzeti harc legtudatosabb képviselője a középnemesség vdlt. Viszont ugyanakkor a nemességnek nem volt érdeke a társadalmi reformok keresztülvitele, nevezetesen a jobbágvszabadítás. Ha Kossuth a társadalmi reformok felé hajlott, akkor veszélyeztette tömegeit. A XIX. század elején óriási tömegű volt az országban az úgynevezett nemesi proletáriáfus, melyet sokan szennvproletáriáfusnak neveznek. Ez a tömeg a nemesség társadalmi alam'airól, a földről lesodortatva, csak politikai öntudatában lobogtatta nemességét, mégpedig a legműveletlenebb és legreakciósabb módon. Ausztria erre a rétegre támaszkodott Kossuth ellen. Tudjuk, mennyit küzdött Bécs a XVIII. században a nemesség teherviseléséért. Amikor pedig maga a magvar nemesség jobbjai, személyek és irányzatok, a XIX. század küszöbén hajlottak már a közteherviselésre, Ausztria adta ki a „nem adózunk" jelszót, melyet a nemesi proletáriátus nagy politikai erővel kénviselt a haladás ellen a vármegvékben. Ha a bécsi knmarilla el akart távolítani egy radikális orsznggvűlési követet, csak a nemesi szennvDroletáriátust mozgósította ellene a vármegyében. Nehéz volt tehát Kossu'h ellenzéki irányzatának a helyzete. Az iifköző erők közölt nem tudott határozottan a polgári átalakulás irányítója lenni. Sokkal határozottab volt az úgynevezett centralisták csoportja. Mindössze öt emberből állott ez a csoport (SzaQ JófsUt Lajos: A Kiízép-Dumirr.cdence kftrgaídaságs 129