Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

VI. REFORMOKÜTJÁN A F O R E A D A L O M FELÉ 1. Be f ormok útján Lelki készségünk a haladásra A magyarságban, egy kis töredéket leszámítva, óriási készség fejlődött a haladásra a XIX. század elején. Reformok és javítások uián kívánkozott mindenki az országban. Az általános haladási vágy mindenkit elfogott, mindenki haladó igyekezett lenni, az egyik gyorsabban, a másik fontolva. A konzervatív reformer, a radikális újító, a fontolva haladó és a gyökeresen változtató árnyalatok mégis arról győznek meg, hogy a haladási készség nem volt egyforma a magyarságban. A magyarság nem állott egyforma tudattal a gazdasági és társadalmi kérdések előtt. A tudat hasadozott volt most is a magyarban. Ezt tagadhatatlanul a mult s a materiális viszonyok okozták. De ez a hasadt tudat gazdasági és társadalmi problémákat reformált, mégpedig a maga képére és hasonlatosságára vagyis felemás módon. Forradalmunk, amelybe beletorkollott a reformvágy, a hasadt tudat miatt, mely, ismétlem, társadalmi mult következménye volt. felemás lett. Társadalmi fejlődésünk a Közép-Dunamedencében olyan volt, ahogyan azt Ausztria gyarmatosító politikája alakította. A forradalom sem volt hát más, mint egy osztrák elnyomás alatt bonyolultan fejlődő ország forradalma. Csak a kései történetírók egynémelyikében égett a vágy, hogy a nyugati tiszta polgári forradalmakhoz mérje azt, ami a Közép-Dunamedencében 1348—49-ben történt. De ehhez az lett volna szükséges, hogy a Közép-Dunamedence ne gyarmati sorból, hanem egy nemzeti feudális állapotból készült volna a magasabb polgár-nemzeti korszak felé. 128