Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

Csak e néprajzi átcsoportosulás, illetőleg átcsoportosítás után vált lehetségessé, hogy a magyarság megvívhassa heroikus küzdelmét a medence öncélúságáért 184-8— 49-ben. A magyarság száma 1848-ban körülbelül annyi lehetett, mint 1850-ben, vagy talán a szabadságharc áldozatainak számával több, s egy esztendő természetes szaporulatával kevesebb. Mindenesetre, ha elfogadjuk az áldozatok számául a természetes szaporulatot, akkor a szabadságharc idejére használhatjuk az 1850-es adatokat. Ekkor 5,000.000 magyar mellett 6,310.000 nemzetiségi polgár élt a Közép-Duna medencéjében. De a magyarság mégis belevágott történelmi küzdelmébe, és olyan erővel követelte vissza a Közép-Dunamedence öncélúságát, nem a maga, hanem — mint látni fogjuk — minden középdunamedencei nép és népcsoport számára, hogy két feudális nagyhatalmat kellett mozgósítani ellene. Hol volt a betelepítettek tengere? A magyarság befolyása alatt. Ez nem lett volna lehetséges másként, csak az ismertetett népesedési átcsoportosítás után, mely az egész szabadságharcnak legkomolyabb feltétele. A nemzetiségi kérdés s általában a nemzetiségek fejlődésének egy neves magyar ismerője, Ajtay József szerint: Magyarország egész politikai fejlődése összefügg a nemzetiségek és a magyarság egymáshoz való arányának a fejlődésével. Mindenesetre meglepő a párhuzamosság, a korreláció e két jelenség között. Ajtay József az 1720-tól 1787-ig terjedő korszakot a bevándorlások korának nevezi, amikor elnyomják a magyar államiságot, Ií. József abszolutizmusa ellenállás nélkül érvényesülhet, és ezek következményeképen a nemzetiségek óriási méretű gyarapodáson mennek keresztül. Az 1787-től 1850-ig terjedő időszak, Ajtay szerint, a nemzeti ébredés kora; fellendül a nemzeti élet. a magvarság megjavítja arányát a nemzetiségekhez képest, száma 5.000.000-ra emelkedik, oda, ahol nagyjából Mátyás korában állott, és a magyar államiság — a Közép-Dunamedence öncélúsága — hatalmas erkölcsi erővel győzedelmeskedik Ausztria eszméje felett. Ausztria, mint állameszme, mint kormányzati forma és módszer, teljesen megbukik a Közép-Dunamedencében. 125